Ti veszítettétek már el a saját hibátokból a legjobb barátnőtöket?

Nem félreértés volt, hanem jó hosszú folyamat, de utólag bánom.

Volt egy lány, akit általános iskolában ismertem meg, nagyon jó barátnők lettünk. Aztán mi elköltözünk mikor ötödikes voltam családdal. Más város, más iskola. De akkor még összejártunk, volt hogy nálunk aludt, satöbbi. Aztán gimiben meg elkezdtem hanyagolni. Egy csomószor írogattunk egymásnak, hogy jó lenne találkozni, de nem sok kedvem volt hozzá, mert új emberekkel lógtam, meg hasonlók. Aztán utólag esett le hogy mekkora egy p*csa voltam. Most megint felvettem vele a kapcsolatot, nemsokára találkozunk, bár kicsit meg van rám sértődve, de talán jó lesz..:) te is próbáld helyrehozni vele.

Sajnos igen. Szerelmes lettem egy nagyon radikális srácba, aki hallani sem akart a legjobb barátnömröl, ilyen-olyan koholt vádak alapján lehordta minden rossznak. Választás elé állított a srác, hogy ö vagy a barátnöm. Sajnos öt választottam. Utólag már tudom, hogy azért választott szét bennünket, hogy nekem nehogy legyen bárki, aki mellettem álljon, és így ö kénye-kedve szerint tarthatott lelki terrorban. Hatalmas hibát követtem el. A srác a legvégén lelépett a helyi diszkó ribijével, pont egy olyan tipusú növel, akit világ életében megvetett.

Soha sem tudtam már rendbe hozni a barátságunkat. Talált más barátnöket, akikben jobban megbízik. Nagyon bánom.

utolsónak.

Fú ez nagyon gáz hallod. Sose értettem meg ezt, ha vkinek párja lesz miért kell felégetni a baráti kapcsolatokat? Később meg csak les ha a barátságnak közben lőttek.

Bocs,nem kioktatni akartalak, de a sztorid is ezt bizonyítja.