Amikor az exemmel szakítottunk azért, mert nem volt munkám. Akkor jöttem rá, hogy mennyire az érdekek dominálnak manapság. Ha nincs jólét, nem kellek én sem.
Szerencsére voltak/vannak, akik mellém álltak/mellettem állnak. De bízni senkiben sem tudok már.
2013. márc. 1. 21:00
Hasznos számodra ez a válasz?
3/10 anonim válasza:
nem tanultam meg
2013. márc. 1. 21:00
Hasznos számodra ez a válasz?
4/10 anonim válasza:
Úgy 1-2 éve, de amúgy is olyan típus vagyok, aki szereti maga megoldani a gondjait. Csak akkor rádöbbentem, hogy nem csak, hogy nem lesznek mindig ott mellettem akikre számíthatok, hanem nem is tudják helyettem megoldani őket, nekem is tudnom kell megállni a helyemet a világban. Szóval segíthetnek, és segítenek is, de a végső döntés mégis az enyém. Jó-e vagy rossz, sajnos sokszor rossz volt, de bízom benne, hogy sokat tudok majd még fejlődni.
2013. márc. 1. 21:05
Hasznos számodra ez a válasz?
5/10 anonim válasza:
Most alakul ki pár hete, nagyon intenzíven.
Önértékelési problémáim is vannak, tehát ha már magamat is utálom akkor vége mindennek.
Amikor anyával rosszban voltunk, akkor úgy éreztem sosem szeretett és sosem kellettem neki, nem érdeklem ergo mindent nekem egyedül kell véghez vinnem.
Amikor rájöttem hogy senkinek sem lehet/kell megfelelni, hogy az embereknek való megfelelés csak ártalmas, akkor azt, hogy önmagam boldogsága a legfontosabb.
Mondjuk most durva mélyponton vagyok úgyhogy minden szétesett...
15L
2013. márc. 1. 22:28
Hasznos számodra ez a válasz?
6/10 anonim válasza:
Akkor amikor alsótagozatban a fiúk körbeálltak és vertek a barátnőim pedig nemhogy segítettek volna, még röhögtek a nyomoromon. Utána próbáltam bízni másokban, aztán miután segítettem másokon hátbaszúrtak. A végső löketet 8-ban kaptam, amikor a legjobb barátnőm először elvette a barátaimat és elhitette velük, hogy én egy görény vagyok, közben meg szétszedett az expasimmal, utána pedig összejött vele, és még ő volt felháborodva, hogy mért utáltam meg. Azóta már nem is nagyon bízok az emberekben. "Ne állj ki senkiért csak magadért, mert érted nem fog senki..."
2013. márc. 20. 23:17
Hasznos számodra ez a válasz?
7/10 anonim válasza:
Sajnos még mindig nem tanultam meg. Illetve valahol pontosan tisztában vagyok vele, de mindig eltérít a remény, hogy mégsem így van...
2013. máj. 28. 20:40
Hasznos számodra ez a válasz?
8/10 anonim válasza:
Mostanában tanultam meg. Talán az utóbbi évben. Eddig azt hittem, a szüleimre mindenben számíthatok, ezért óriási megrázkódtatás volt rádöbbennem, hogy valójában nincs meg az a mindenben segíteni tudó biztonság, aminek az illúziójában hittem, és hogy olyan problémák megoldásán dolgozom, amit ők sem tudtak megoldani a saját életükben és továbbadták.
2013. máj. 28. 21:43
Hasznos számodra ez a válasz?
9/10 anonim válasza:
Az nem igaz, hogy többnyire csak magamra számíthatok, sőt. A család szerepe az, hogy minden helyzetben támogassa egymást. Természetesen vannak olyan, hátrányos helyzetben levő egyének, akik nem számíthatnak a családjukra, a társadalom többségének esetében azonban alapvető lenne a család, mint támogató erő jelenléte.
Ha a te életedben nincs olyan személy vagy személyek (ezek alapesetben az ember szülei, testvérei), akikre minden körülmények között számíthatsz, ennek a súlyos hátránynak valami komoly oka kell, hogy legyen.
2013. máj. 29. 10:52
Hasznos számodra ez a válasz?
10/10 anonim válasza:
22 évesen. Minnél előbb tanulod meg, annál jobb lesz neked.
A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik. Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!
válasza:
válasza: