Keresztény, LMBTQ emberek, ti hogyan élitek meg az irányultságotokat/identitásotokat?

Egész gyerekkoromat, és eddig a fiatal éveimet is ebben a keresztyén világban éltem, és gyanítom, hogy nem lesz ez a későbbiekben sem másképp. Magamban hordom a másságomat, de néhány közeli, és hozzám hasonlóan keresztyén barátom és a vallásos családom tud erről. Nem gondolnám, hogy bárki mást be akarok avatni. Akik tudnak róla, és féltem, hogy mit szólnak hozzá, meglepően jól fogadták. Eddig nem ért emiatt hátrány, de ehhez kell az is, hogy jól megválogassam, kiknek mondom el.

Persze most még fiatalon sok mindent lehet hárítani, azt nem tudom, hogy mi lesz a későbbiekben.

Amióta jobban ismerem magam, azóta választom szét az egyházat és a hitet. Az egyház emberi, a hit isteni. Még ha az előbbi elutasító is, az utóbbi, a hit továbbra is az életem része. Biztosan lesznek még küzdelmeim a hitem és a másságom összeegyeztetése miatt, de hiszem, hogy minden okkal történik, Isten akaratából.

24n

Mint a legtöbb lmbtqabc... én is próbáltam tiltakozni ellene. ez is mutatja, nem saját döntés. Ha meg nem tehetek róla, miért hibáztatna érte az aki ezt még nálam is jobban tudja? Nekem bő 3 éve ugyan az a párom, előtte nem volt senkim, és még vagy 60 évre tervezünk együtt. Tehát nem perverz vagyok, csak más... ezzel számomra a bűntudat le van tudva :)

5 éve foglalkozok komolyan vallással. Nem tartozom sehova, de hiszek. Anyukám nem keresztény, a többiek meg rendszeresen imádkoznak értem, hogy változzal :)

kb 4 éve tudom h homo vagyok. Akkor szerettem bele a jelenlegi páromba. Ő kereszténynek született, azóta is az, a családja még nem tudja.

emelett transz is vagyok. nem akarok operációt, mert az nem segítene ki. jobb, ahogy most vagyok, még ha szenvedek is tőle, még mindig jobb, mint az amit a műtét kínál. Hangulatomtól függ mennyire viselkedem pasisan. Van, hogy nagyon, van, hogy inkább visszafogom magam. Vannak pasis ruháim is, de többnyire a normál női cuccokat hordom.

hmm... most ennyi jut eszembe... még valami esetleg?

én sokáig azt hittem, hogy a kamaszkori természetes kíváncsiság miatt érdekelnek a nők...aztán kiderült hogy ez nem teljesen így van, és hogy a a pasik egyáltalán nem érdekelnek (fura, hogy 11 évesen nem tartottam furának, hogy felizgatnak a meztelen nőket ábrázoló képek...na mind1)

16 évesen jöttem össze az első szerelmemmel, még pár hónapig hitegettem magam azzal hogy biszexuális vagyok, meg ha ő szakít velem nem lesz több nő az életemben, aztán persze szakítottunk, nagyon csúnyán, gondoltam megpróbálom pasikkal (bosszúból.....kicsit zaklatott voltam akkoriban xD) de erről nagyon hamar letettem :D másfél éve együtt vagyok a mostani párommal, nagyon szeretjük egymást, és életünk végéig tervezünk :D

hiszek Istenbenm de nem hiszek az egyházban...vannak hittankörös, misére járó, gyakorló keresztény barátnőm, aki egyáltalán nem ítél el, és nem is tartja bűnneka dolgot...szerinte a bűn nem itt kezdődik, és úgy tartja, hogy Isten mindenkit szeret, szóval miről beszélünk?

A család annak ellenére, hogy nem vallásos, vegyesen fogadta...apa jól anya rosszul (pedig teljesen ateista)

öhm nem tudom még mi érdekelhet :D

mióta nem ijesztő számomra az orientációm, teljesen elfogadtam, és jól érzem magam :) nem is szeretnék megváltozni :)

19/N