Hol van a rajongás határa?

Sztem addig a határig egészséges, hogy:

-nem az egész életedet határozza meg a rajongás tárgya (ha másra nem is tudsz gondolni szinte, másról nem is tudsz beszélni, az már nagyon problémás)

-amíg józanul tudsz gondolkodni ezzel kapcsolatban (tehát nem tám,adsz azokra, akik nem így gondolják, vagy amíg nem szöksz be a kedvenc énekesed házába)

"mit gondoltok az ilyen kényszeres magamutogatásról"

Több lehetőség van.

-Lehet a valahova tartozás igénye, a közösségi igény.

-A másik lehetőség, hogy az illető nem találta még meg a saját személyiségét, és mesterségesen alkotja meg azt, a külsőségek által.

-Az is lehet, hogy retteg a tömegbe olvadástól, attól, hogy elvész a többi ember között és szürke senki lesz.

stb. :)

A rajongás addig helyénvaló, amíg nem hat negatívan az emberi kapcsolataidra. Pl. ha akkora hazafi vagy, hogy pusztán a bőrszínük miatt lenézed a kisebbség azon tagjait is, akiket nem is ismersz, így nincs is semmi személyes okod lenézni, az már túlzás.

Ha akkora rocker vagy, hogy utálod a nem rockereket, az is túlzás.

Ha bármi iránt annyira rajongsz, hogy magadra tetováltatod, az is túlzás.

Ha van pár játék figurád, az rendben van, de ha fizetésnapon az az első dolgod, hogy elrohansz figurákat venni, és inkább figurát veszel, mint ételt a családodnak, az már túlzás.

Én leginkább a metal zenét szeretem, általában ezt hallgatok, de ha úgy alakul, szívesen táncolok akár retróra is, és bár van bőrkabátom és szimatszatyrom, nem hordok zenekaros pólókat, és soha nem tetováltatnék magamra semmit.