Csendes külvárosból belvárosba költözés. Ti hogy bírtátok?

mivel én gyűlöltem azt a lepukkant prolinegyedet ahol 20 éves koromig éltem, így egy megváltás volt, h beljebb költözhettem. igaz, felnőni nem volt olyan rossz ott, sok játszótér, park, közel volt a suli. de meguntam, és menekültem.

most nem a leghardcoreabb belvárosban lakom, itt is vannak bokrok, fák, kicsit hasonlít is az előző helyhez, de sokkal egyszerűbb a közlekedés, nem szörnyülködik mindenki, ha meghallják hol élek.

szóval nekem nem volt nehéz megszokni, már évekkel az ideköltözés előtt erről a lakásról álmodoztam. :)

soha egy percig nem bántam. najó, talán annyiban nehéz volt, h a legjobb barátnőmmel (aki ott a szomszédom volt) nem találkozhatok naponta.

Nem a világ vége, kicsit több zaj, nagyobb nyüzsgés. Puff. Valahogy csak kibírod ezt a rémes átkot.

Én fordítva költöztem egyébként, pont azért, mert én sem szívleltem a belvárost, de azért nem úgy kell elképzelni,hogy reggeltől estig csak füldugóval lehet átélni a napot a sarokban gubbasztva. Az is lehet,hogy nem szoksz hozzá, hány ilyen van...