A gondolat éppolyan bűn, mint a tett?

Előttem lévő:

Ki beszél itt vallásról, nem kell mindenbe belekeverni? Ez egy erkölcsi illetve filozófiai kérdés, egy nős férfit elcsábítani erkölcsileg is bűn, nemcsak vallásilag.

De szerintem a gondolat egyáltalán nem bűn, hisz azzal nem ártasz senkinek. Ha én azt gondolom, hogy milyen jó lenne a szomszédot lezúzni, akkor az a szomszédnak egyáltalán nem okoz kárt. De ha valóban lezúzom, az igen. Ez a különbség a tettek és a gondolatok között!

Ha a bűn az ártatlanság ellentéte, akkor elvileg IGEN.

Az ártatlanság az, amikor jogom van egy csoporthoz tartozni. A bűn az, amikor a csoport kitaszít engem. Ebből a szempontból teljesen lényegtelen, hogy a csoportnak igaza van-e vagy sem?

Szerencsére a csoportok többsége (a fentebb említett vallási fanatikusok kivételével) nem taszítja ki azokat, akik csak gondolatban vétkeznek. (Amúgy ez nagyon álszent dolog lenne, mert mi van azokkal, akik megteszik, de nem vallják be?) Így a gyakorlatban a válasz:

NEM.

Akik valamennyire is ismerik a Bibliát, és benne Jézus tanításait, azok gondolom tudják, hogy Jézus beszélt erről a dilemmáról, amikor nemcsak a rossz cselekedeteket tartotta bűnnek, hanem az oda vezető gondolatokat is!

Mi ebben a szokatlan, vagy a tudománytalan? A modern társadalom kutatás is alátámassza, hogy a szörnyű dolgok, mint pl. a háborúk, de bármilyen bűn, amit az egyén elkövethet, először a fejekben kezdődnek. A gondolatok szintjén! Tehát nem mindegy, hogy miről ábrándozunk tartósan, mert az előbb-utóbb tettekké válik, és akkor már lehet, hogy késő.

Persze azt nem tudjuk elkerülni, hogy a negatív gondolatok átsuhanjanak az agyunkon, de azt már bizony igen, hogy fészket rakjanak benne!

Szerintem a gondolat nem bűn. Az, hogy mit gondolsz, az nem rajtad múlik, egyszerűen ilyen vagy. Nem tudsz rajta változtatni.

Az viszont, hogy mit teszel teljes mértékben rajtad áll. A tettek mutatják meg, hogy ki vagy. És ha rosszat gondolsz, mégsem teszed meg, akkor erős vagy.

De nem a gondolatok előzik meg a tetteket? Ki tagadhatja?

A gondolatokat pedig bizony lehet irányítani.

Pl. ha házas vagyok és látok egy bombanőt, akkor a világnézetem nagyban meghatározza a gondolataimat. Sokan az ilyen helyzetben rögtön az ágyjeleneten gondolkoznak.

Ha valakinek van egy jó működő kapcsolata, és mégis rendszeresen a fentieken töri a fejét, mert azt gondolja, hogy joga van hozzá, és különben is, "mi van abban?", az előbb-utóbb ahhoz vezet, hogy megteszi!

A gondolatainkat miért nem tudnánk irányítani? Miért kellene rabszolgamód az ösztöneinknek alárendelni magunkat, hiszen állítólag az ember nem pusztán ösztönlény?

Nem éppen olyan, hanem másmilyen. Ez a tömör válasz.

A gondolatoknak is vannak hatásai, tudnak rombolni és építeni is. Amit nem mondunk ki, az persze elsősorban minket épít vagy rombol, amit megosztunk másokkal, az már másokra is jobban hat. Ezen kár vitatkozni, sok megfigyelés támasztja alá.

Az, hogy vannak bűnök, melyek elkerülhetetlenek, vagy eleve bűnös-e mindenki, csak fokozatok vannak, már vitatható kérdések. Az ártatlanság csak egy érzés. Nagyjából fedi azt, hogy én megfelelek a környezetem elvárásainak, nem ártok nekik, azt teszem, amit elvárnak tőlem, és nem teszek olyat, amiért elítélnek. Ilyen alapon tényleg senki nem lehet ártatlan, hiszen nem felelhetsz meg minden külső elvárásnak, főleg, mert vannak köztük ellentétesek is. Ha a közvetlen környezeted, családod, munkatársaid nem állítanak ellentétes elvárások elé, máris szerencsésnek érezheted magad. (Főnök: Maradj benn tovább, mert ezt a melót még el kell végezni! Párod: Legyél itthon hamarább, tölts együtt több időt a gyerekekkel! -> hol és hogyan maradhatsz így "ártatlan"? Valahol biztosan "bűnös" leszel.) ;)

Ezért nincs nagyon nagy feneke azon töprengeni, hogy bűn-e egy bűnös gondolat? Az. De közel sem akkora, mint egy olyan tett, amivel közvetlen módon ártunk másoknak.

Na jó, azért a bűn fogalmát igen pontosan meghatározza a Biblia, csak ez itt már off lenne.

Érdekes példákat hoztál fel a mindennapi életből, és nagyon igaz, hogy mindenkinek képtelenség megfelelni.

De a bűn fogalmát eredetileg nem az emberi elvárások szabták meg, hanem Isten. Persze annak jelent ez irányvonalat, aki hisz benne. Viszont ha az ember a mérce, akkor sohasem lehet megfelelni igazán a "helyesnek", mert eleve a "jó" és "helyes" fogalma az emberi tényező miatt relatív.

Amúgy viszont a kérdezőnek írom, meg kéne határozni a bűn fogalmát. Mi, vagy ki alapján határozhatjuk meg? Én nem hiszem, hogy a helyes-helytelen, vagy a jó és rossz csak relatíve értelmezhető fogalmak.

És ha meg tudjuk állapítani, hogy mi a bűn, akkor beszélhetnénk a "gondolatban elkövetett házasságtörésről" is akár, amit Jézus mondott. Mert Ő erre azt mondta, hogy az ilyen ember már bűnt követett el a szívében! Ez a vélemény túlzás lenne?

Igen, de csak olyan kiváltságos témákban, mint a holokauszt.

[link]