Hogyan éltek a cigányok a szocializmusban?

Az első nem ír igazat. Akkor még a cigánybűnözés fogalma ismeretlen volt. Minden cigány dolgozott, és elég jól megéltek. Sőt, a gyerekeik iskolába is jártak, legalább 13-14 éves korukig. Akkor is voltak közöttük bűnözők, de sokkal kevesebben, mint most.

A háború előtt egészen a 60-as évek elejéig vályogvetéssel foglalkoztak, vagy teknő vájók voltak, vagy kovácsok.

A férfiakat hívtuk WC-t pucolni, trágyával megrakni a kocsit. A szőlőben beleásni a földbe.

Disznóvágáskor, nagymosáskor, nagytakarításkor az asszonyok hordták a vizet az utcai kútról, és velük súroltattuk fel a padlót is. Soha nem loptak el semmit. Igaz, pénzt nem hagytunk elől. Másrészt tudták, hogy ha valamit ellopnak, csak őket fogják gyanúsítani.

Ritka volt, hogy tyúkot loptak, vagy besurrantak valahová. Ha ilyesmi előfordult a városban, a rendőrök kimentek a telepre, és a vajda előkerítette a bűnöst.

A bajok akkor kezdődtek velük, amikor felszámolták a telepeket és megszüntették a vajda hatáskörét.

A rendszerváltás pedig teljesen tönkre tette a megélhetésüket.

"Az első nem ír igazat. Akkor még a cigánybűnözés fogalma ismeretlen volt."

Az "első" vagyok. Akkor elárulnád, hogy a rendőrségi statisztikákban miért és mi alapján tartották külön nyilván a cigányok által elkövetett bűncselekményeket?

"Akkor még a cigánybűnözés fogalma ismeretlen volt"

Ja, Moldova is csak megálmodta a riportjait. Mondjuk a fajvédők darabokra szednék, ha most írná a "Bűn az élet" c. könyvét.

"Szeretnék azon a csapáson továbbmenni, amelyen még a nyolcadik kerületi kapitányságon kezdtem el járni, folytatnám az ismerkedést a cigánybűnözéssel. Átkérem magam a Mosonyi utcába, a hangzatos nevű Budapesti Rendőr-főkapitányság bűnüldözési osztály erkölcs-körözési alosztályához tartozó vegyes csoporthoz, melynek az „összrendőri feladatokon túl feladatkörébe tartozik Budapest területén a cigány bűnözők által elkövetett bűncselekmények megelőzése, megszakítása és felderítése” – magyarul az úgynevezett „cigánycsoport” következik.

– Gyakran szegezik ellenünk azt a vádat – mondja B. őrnagy, a csoport parancsnoka –, hogy a munkánkban „fajelméleti” alapokon állunk. Ha érdekli, mutatok magának olyan tanácsi feljegyzést, mely még azt is kifogásolja, hogy egyáltalán leírtuk a „cigány” szót, néha még a rendőri körözésekben is úgy kell megjelölnünk a keresett személyt, hogy „kreol bőrű”. Pedig mi egy jól körülhatárolható bűnöző réteg ellen küzdünk, egyetlen tisztességes dolgozó cigányba sem kötünk bele.

– Hány cigány élhet Budapesten?

– Többféle adatot is nyilvántartanak. Az állami felmérések harmincöt-negyvenezer állandó lakost tüntetnek fel, szerintem ennek a duplája reális, további kilenc-tízezer jár be dolgozni a környező településekről. Húszezer lakik munkásszállásokon és albérletekben, ha mindent összevetünk, a számuk megközelíti a százezret, az pedig már az összlakosság öt százalékát jelenti.

– Ezek közül melyik csoport tekinthető veszélyesnek?

– Az állandó lakással rendelkezők közül viszonylag kevés bűnöző kerül ki, ezek viszont a legképzettebbek közé tartoznak: üzérkedéssel, festményekkel, régiségekkel, autókkal foglalkoznak.

A Pest-környékről bejárók főleg órákkal kereskednek, de akad köztük zseblopó, besurranó tolvaj is – általános jellemzőjük, hogy a bűncselekményeiket általában idősebb személyek sérelmére követik el.

A munkásszállókon lakó réteg az átlaghoz képest jól keres – egy 1982-es kimutatás szerint fizetésük elérte a négy-ötezer forintot –, de a magatartásukban nagyfokú lumpen vonások mutatkoznak meg. Esténként bandákba verődnek, és elmennek inni, berúgnak, aztán sorozatban követnek el lopásokat, kisebb rablásokat, erőszakos nemi közösüléseket. Néhány általuk különösen kedvelt szórakozóhely, a Tavasz bár, a Nyugati étterem, az Etele bisztró és más kisebb presszó környékén megingott a közbiztonság. Általános tapasztalat egyébként, hogy a cigány bűnözők ma már nemcsak fogyasztóként jelennek meg a vendéglátóhelyeken, hanem egyre gyakrabban alkalmazottként, sőt tulajdonostársként, a betörésekből, feketeüzletekből származó pénzt itt próbálják fehérre mosni, és a mostani vállalkozói szabályzat szinte lehetetlenné teszi, hogy közbelépjünk. A vendéglők vezetői és látogatói mind sűrűbben érdekközösségbe fonódnak össze, a bűnelkövetésben munkamegosztást alkalmaznak.

– Milyen ütemben növekszik a cigánybűnözés? Mondana egy számot?

– Például az 1977-eshez képest 1981-ig, négy év alatt ötvenhárom százalékkal. A felmérések szerint az ország összlakosságának nyolc és fél százaléka követ el valamilyen szabálysértést vagy bűncselekményt, a cigányoknál ez az arány tizennyolc-húsz százalék. A statisztikát nem vetítették ki külön Budapestre, de mivel a tapasztalat azt mutatja, hogy a nagyobb városokban a bűnözés mindig magasabb, mint a kis településeken, meg lehet kockáztatni azt a feltevést, hogy Budapesten minden negyedik-ötödik szabálysértést, bűncselekményt cigányok követik el."

Ha megnézed a Bebukottak c. dok. filmet, akkor is láthatod, kik voltak többségben a börtönben.

Pedig, az a film szocializmusban készült.

Legalább akkor még odacsaphatott neki a rendőr, ha pofázott neki. Ma már ezt sem teheti meg.