Miért akar mindenki az önállóság látszatába menekülni?
Sokszor hallok és közösségi oldalakon is olvasok olyan "okosságokat", hogy "lesz@rok mindenkit, csak a saját életemmel foglalkozok, senkiben sem bízok".
Pedig, aki nem remeteként él, bizony ki van szolgáltatva embertársainak, egymásra vagyunk utalva, aminek jó oldala is van. Érdemes abba belegondolni, hány és hány ember munkája, segítsége kell ahhoz, hogy meglegyen a mindennapi kajánk, ruhánk, utazásunk például.
Muszáj bíznunk másokban is, nem csak magunkban, hiszen ha gyerekkorunkban is olyan buták lettünk volna, mint most, és még az anyukánkban sem bízunk meg, nem is maradtunk volna életben.
Csalódástól félve mindenki tagadja, hogy ő is bizony függ másoktól, és egyre jobban kezdenek elhidegülni egymástól az emberek, vagy legalábbis ezt próbálják erőltetni, aminek szenvedés lesz a vége.
Nem igazán értem, hogy ez egy valódi kérdés vagy inkább valami "tanítás", de ha kérdés, akkor kb. meg is válaszoltad.
Azért zárkóznak el sokan, mert a nyíltság és bizalom a gyengeség jele és forrása, és inkább vállalják a magányt, mint a csalódást vagy hogy nevetség tárgyai legyenek.
Hát, ez kb. költői kérdés volt, de érdekel mások véleménye is.
A csalódás életünk része. Csak az nem csalódik, aki remeteként él. Pár csalódás miatt még nem kellene bezárkóznunk és mindenkit szörnyetegnek látnunk.
Másrészt mi magunk is változunk, miért várnánk el, hogy mások olyanok maradjanak, amilyennek megszerettük őket?
Amúgy veled értek egyet, csak válaszolni próbáltam. :)
Szerintem sokan a csalódást a személyüket ért támadásnak veszik, és ehhez hozzájön, hogy a környezetük is "gyengének" tartja őket. Sőt, az is lehet, hogy magukra is haragszanak és gyengének érzik magukat, amiért nem tudták megelőzni. Lehet benne valami "erősebb győz" ösztön is, de nagyrészt egy társadalmi elvárásnak felelnek meg, hogy ne mutassák magukat gyengének, kiszolgáltatottnak. Vagy valami ilyesmi. :)
A kérdés szerintem ott gyökerezik, hogy miért érezzük rosszul magunkat, ha valaki becsap vagy megbánt. Egy állat, ha valamilyen módon alulmarad másokkal szemben, akkor ez a helyzet gyorsan rendeződik, elfogadja és fel sem merül benne, hogy emiatt "szégyenkeznie" kellene. Az emberre nagyon erősen hat a többiek véleménye, amihez persze az is kell, hogy véleményünk legyen egymásról.
Nem akarok nagyon belemenni, de szerintem errefelé kellene keresgélni, ha választ keresel. :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!