Hibáztathatók-e egyedül a magyartanárok azért, hogy a mai tizenévesek nem tudnak helyesen írni?

A tanárok is hibásak, de főként az általános igénytelenség az oka, a fiatalok alig mozdulnak ki a helyesírásra és nyelvhelyességre látványosan fittyet hányó közegükből, fél életüket a Facebookon élik, és nemigen találkoznak olyanokkal, akiknek szúrná a szemét az igénytelenség. Általános érv: „Akkor is megérted, ha miennek írom a milyent.”

Hozzájárul a minősíthetetlen nívóhoz az újságok, netes oldalak, könyvek gyatra nyelvezete is. Komolynak, igényesnek látszó kiadványok elképesztő helyesírási és nyelvhelyességi hibákat rejtenek, mintha általános iskola harmadik osztályában írták, fordították vagy szerkesztették volna őket.

És egyértelműen felelős az igénytelenségért a helyesírás-ellenőrzők elterjedése, mert sokan azt hiszik, hogy ezek mindenre jók. Helyesebb volna gépelés-ellenőrzőnek hívni őket.

Köszönöm, hetedik válaszoló, hosszú hozzászólásodat!

Akár én is írhattam volna, pontosan azt fogalmaztad meg, amit én érzek. És rajtam kívűl még sokan mások is, legalábbis remélem...

Tudom, szinte már törvényszerű, hogy idejön egy magát érintettnek érző fiatal és elkezdi védeni a korosztályát, de egy-két dolgot szeretnék leírni. Előre bocsátom, hogy az egyik legjobb gimnáziumba jártam, szóval nálunk azért érték volt tudni valamit, de akkor is túlzásnak érzem ezeket a "fiatalok nagy része hü-lye" mondatokat. A hosszú szöveget író hozzászóló jókat írt, és amúgy én magam is tisztában vagyok a korosztályom hátrányaival, sajnálom is. De ne írjunk már ilyeneket, hogy vajon lesz-e normális következő generáció ebből a generációból.

Előre bocsátanám, én tisztelem a pedagógusokat, édesanyám is az, de a pedagógusoknak néha furcsa képük van a gyerekekről, szerintem rosszabbnak gondolnak minket, mint amilyenek vagyunk, akár anyukám is, pedig ő nagyon jó tanár, minden tanítványa imádja.

Ellenkérdés: tehet-e egyedül a Facebook helyesírás megromlásáról? Tény, hogy elég sokat lógunk Facebookon, és azt kell, hogy mondjam, nem írunk OLYAN GYAKRAN ilyeneket, hogy vok, tom, szal, ien, mien, stb. Én általában kiírom a dolgokat, és ahogy most így végiggörgetem a Face főoldalam még a legprimitívebbnek ismert általános iskolás volt osztálytársam is kiírja a szavakat. Egy Facebook önmagában erre nem lenne elég.

Szerintme sokkal nagyobb probléma, hogy pár évvel ezelőtt kitalálták, hogy 4. osztályig a gyerek nem bukhat meg, és nem kaphat jegy osztályzatot, csak szövegeset. Ez az egyik legnagyobb baromság volt, vissza is vonták, ha jól tudom. Ott biztos sok gyerek volt, aki tudván, hogy nem buktatják meg, semmit nem tanult meg, majd 4., 5. osztályból kibukva hátráltatta az osztálytársait.

Érdekes dolog ez a diszgráfia is. Nyilvánvalóan sokkal több gyereknél megállapítják, mint ahánynál szükséges lenne. Az iskolában, ahol anyukám tanít, van egy gyerek, aki több, egymástól jelentősen különböző tantárgyakból fel van mentve. Érdekes dolog, hogy ennyire felelőtlenül is osztogatnak papírokat.

Azt vitatom, hogy azonnal buta és korlátolt, aki nem tud helyesen írni (valaki korábban ezt írta). Az egyik legjobb barátnőm képtelen helyesen írni, de nagyon okos, ezt leszámítva osztályelső volt (lett volna), jelenleg elég jó egyetemre jár, és műszaki beállítottságú. Amikor mondta a magyartanárának, hogy nem tud helyesen írni, az nyilván nem tudott vele külön foglalkozni, szövegeket másoltatott vele. Csakhogy másolhatsz szövegeket napestig, ettől a szabályokat nem mélyítették el benne jobban, csupán megtudta, hogy az Egri csillagok 53. oldalán a 2. bekezdést hogy kell leírni. Másolni akkor van értelme, ha van elmélyíteni való tudás. A tanártól nyilván nem várható el, hogy most külön pátyolgassa. Elment vizsgálatra, hogy nincs-e valami baja. Azt mesélte, hogy nem kapott róla igazolást, mert csupa olyan kérdést tettek föl neki, aminek semmi köze nem volt a helyesíráshoz: matematikai kérdéseket (matekból szín ötös volt mindig), meg ilyen logikai állításokat, hogy igaz-e a mondat, de alig írattak le vele egy mondatot. Amit leírattak vele az szerinte nem összefüggő szöveg volt, hanem egy-egy mondat, amiben semmi nehézség nem volt (kettőzött mássalhangzók pl., amiket rendszeresen elront).

Ez nem a pedagógusok hibája, de valahogy a módszerek sem megfelelőek erre a problémára, ehhez a pedagógusok természetesen csak alkalmazkodni tudnak, belesimulva a rendszerbe. Az nem fog segíteni, hogy becsmérlően beszélünk a facebookról, az sms-ről, stb. Abban anygon igaza van valakinek, hogy sokat kellene olvastatnia gyerekeket, de itt elértünk a következő problémához, nevezetesen, hogy mért nem olvasnak a fiatalok, és ez megint egy külön vita.