Hibáztathatók-e egyedül a magyartanárok azért, hogy a mai tizenévesek nem tudnak helyesen írni?

Nem csak a tanárok hibája ez, bár sok esetben ők is hozzátesznek.

A fiatalok otthon egyre kevesebbet látják a szüleiket írni és olvasni. Azt látják, hogy apa és anya (már ha együtt élnek) dolgozik, házimunkát végez, aztán meg ül a TV vagy a számítógép előtt és bámulja. Kell nekik a pihenés, a kikapcsolódás, nincs erejük olvasni és amúgy sem szeretnek. A TV meg pont jó, nem kell gondolkodni, vernyákol Jimmy Fia Krisztián, esetleg Zsolt megint megfenyegeti Miklóst. A számítógép is jó, mert ott meg van mindenféle érdekesség.

Egyre gyakoribb, hogy otthon nincsenek is könyvek. A nappaliban ott a lapostévé (minél nagyobb, annál jobb), a hálószobában egy kisképernyős, számítógép is akad 1-2, de könyvespolc, rajta könyvekkel - na, az nincs. Minek is legyen, mikor senki sem olvas?

Olyan sincs már, hogy anya-apa karácsonykor képeslapot írnak, esetleg levelet küldenek egy távoli rokonnak. SMS-t szoktak írni, e-mailt is, Facebookon is köszöntik az ismerősöket, de a gyerek számára az is csak a kütyük nyomogatása, nem írás.

A gyerek tehát nem lát indíttatást az írásra és olvasásra. Minek tegye, ha a szülei sem teszik? Az iskolában úgy érzi, ráerőltetik az egészet, eddig is megvolt olvasás-írás nélkül, most meg egyből kötelező lett. Persze hirtelen megváltozik a szülők hozzáállása is: ha karácsonyra nincs meg a piros kezdőbetűs karácsonyi üdvözlet, kiborulnak ("mer' nekünk még olyan tanítónőnk vót, hogy megtanútunk írni, karácsonyra mán mink írtuk otholra a képeslapot, de ezek mán nem tanúnak semmit"), a gyereknek gyöngybetűkkel, hiba nélkül kell írnia és folyékonyan kell olvasnia. Pedig ő a legkevésbé sem érti, miért lett ez hirtelen ilyen fontos.

Könyvei sincsenek: sokszor csak a tankönyveket olvashatja, karácsonyra, születésnapra Playstationt vagy Barbie babát kap. Nem azért, mert gonoszok a szülők, egyszerűen csak aki nem szokott rendszeresen olvasni, nem gondolja, hogy a könyv is jó ajándék. Hiszen 1.000 Ft alatt alig van könyv a boltban, az igazán népszerű gyerek- és ifjúsági könyvek meg több ezres tételt jelentenek. Ennyiből már lehet venni a gyereknek egy jobb minőségű játékbabát pár kiegészítővel, aztán azzal mégiscsak tud mit kezdeni, sétáltathatja, építhet neki babaházat LEGO-ból. A könyvet meg csak olvashatja.

Tovább nő a gyerek, az olvasás még mindig nyűg neki. Otthon nézegeti anya bevásárlólistáját és betűzget: "eggy liter tej", "eggy kiló disznó sajt", "3-om tekercs véce papir". Meglátja apa cetlijeit is: "hétfön 8-tol értekezlet a tárgyalóba", "gyerekér meni kel szerdán". És eltanulja, hiszen apa és anya is így ír és ők jók. Az a hülye tanítónéni, az a gonosz, mert erőltet mindenféle rövid meg hosszú betűket, mikor apa sem így ír és mégis osztályvezető lett belőle.

Később már próbálná kijavítani a helyesírási hibákat, mondaná az anyjának, hogy a 3 helyesírása másképp van, mint hinné, erre megkapja, hogy "Hagyjál már, kislányom/kisfiam, fáradt vagyok, van annyi dolgom, hogy nem érek rá ilyenekkel foglalkozni, nekem így is jó, mert tudom, miről van szó meg már én rég tanultam, elfelejtettem és különben is: ha ennyire ráérsz olvasgatni, készen van a leckéd?".

Aztán jön a gyerekek egyik lidérce, a Felsős Magyartanár. Még egy órát sem tartott nekik, de már kapnak egy listát a kötelező olvasmányokról, az ötödikes gyereknek előírják A Pál utcai fiúkat, egy büdös kukkot nem ért belőle, nem tudja, mi az a reáliskola és miért jó, kik a vörösingesek, hol van a Füvészkert, mi az, hogy árulás, miért fontos a grund - még gittet sem látott életében, mert műanyag ablakok vannak otthon. Kínkeservesen elolvassa, de meg is gyűlöli a regényt. Egy évvel később jön az Egri csillagok, a gyerek már a méretétől is megrémül, beleolvas, de fogalma sincs semmiről. Azt sem tudja, kik voltak a törökök, mert nem tanulta még történelemből, nem érti, hová és miért vonultak a janicsárok, minek ágyúzták Eger várát - nem ért semmit. Valószínűleg ezt már el sem olvassa, csak letölti valahonnan az olvasónaplót. Egy évvel később jön A kőszívű ember fiai, esetleg Szent Péter esernyője - ezek még felnőtt, érett embereknek sem könnyűek, nem hogy egy félig gyerek 12-13 évesnek. A nyolcadikra előirányzott Légy jó mindhalálig is ilyen: egyszerűen nem a mai általános iskolásoknak való. Hosszú, unalmas, nincsenek benne csaták, nincs jól felismerhető "főellenség", csak vergődik szegény Nyilas Misi sok száz oldalon át és még az sem derül ki, mi az a reskontó. De ezeket el kell olvasni, nem lehet tőlük eltérni, a gyerek meg egy életre megutálja a könyveket. A tanár persze lehet, hogy megtesz mindent, hogy ez ne így legyen. De tarthat ő akármilyen érdekes órákat, ha a tananyag teljesen érdektelen a gyerek számára. Egy tizenévest egyáltalán nem érdekli az őskor és ókor irodalma, a legkevésbé sem kíváncsi Petőfi hazafias költeményeire, ellenben a Harry Potter-sorozatot vagy a Gyűrűk ura-trilógiát szívesen olvasná, mert abban vannak szörnyek meg varázslatok. De az iskolában nincs Harry Potter, nincsenek mesekönyvek, ott komoly, felnőttes irodalom van, mert a Magasságos Minisztérium (mikor hogy hívják) ezt találta ki. És sokszor sajnos a tanárok is méltó partnerek ebben: nem is ismerik az ifjúság kedvenc műveit, lenézően beszélnek róluk, nem lehet velük megbeszélni, mi hogyan is történt a regényben. Pedig ha már a tanterv miatt nem taníthatják azt, amit a gyerek szeretne, legalább azon kívül, "magánemberként" biztathatnák arra, hogy olvasson olyat, ami érdekli - de ezzel a hozzáállással nem fog menni.

A gyerek meg nem olvas. Minek olvasson, ha nem muszáj? Amit el kell olvasnia, az is elég szörnyű, legyen szó tankönyvről vagy kötelező olvasmányról. Ha mégis olvas, akkor sem szépirodalmat, hanem weboldalakat, amiket még távolról sem látott korrektor. Így sűrűn találkozik helyesírási hibákkal, rosszul rögzül az egyes szavak szóképe. Nem is valami választékosak a szövegek, hiszen a gyors információközléshez nem kellenek barokkos körmondatok. Ráadásul elég gyakori, hogy a nyelvtan és irodalom órákon kívül nem szükséges helyesen írnia a derék nebulónak: a többi tanerő nem veszi a fáradságot arra, hogy a dolgozatokban kijavítsa a helyesírási baklövéseket - többek között azért, mert néha ők maguk sem kimagasló helyesírók, de általában az időhiányra hivatkoznak, nagyon az osztálylétszámok, nem érnek rá mindenre. Így a gyerekekben kialakul az, hogy van a magyaróra, amin helyesen kell írni, meg van a többi, ahol mindegy, hogy ír, csak írjon valamit. Tehát ha éppen nem irodalomból vagy nyelvtanból ír dolgozatot, nem kell foglalkozni a j és ly kérdésével vagy a kis és nagy kezdűbetűkkel, mert arra úgyem kap pontot. Ez aztán átöröklődik a középiskolába is, így azok kivételével, akiknek magyar nyelv és irodalom a felvételi tantárgyuk, senkinek nem kell igazán helyesen írnia, hiszen a kisebb-nagyobb hibák ellenére is megértik a tanárok, mit akartak összezagyválni a dolgozatban, az érettségin meg nem fognak megbukni attól, hogy pár helyen eltévesztenek bizonyos dolgokat.

Aki pedig 18 éves koráig ilyen környezetben nő fel, az nagyjából le is tehet arról, hogy valaha is szépen, választékosan és helyesen tudjon írásban kommunikálni.

Tárgytalan a hozzászólásom, nem olvastam végig a hozzászólást, csak kiszemeltem belőle, azt hittem az a baj, hogy csak HP-t, meg hasonló ifjúsági regényeket olvasnak. :)

100%-ban egyetértek a hosszú hozzászólást író hozzászólóval. :)

Ott kezdődik a probléma hogy a mai tizenévesek kb. 70%a tojik a tanulásra, ergo a helyesírásra is. Ma már a tükörbenpózolás kacsaszájjal a menő meg a sok buli.

Hál istennek én még beleestem a normális gyerekkorba, természetes volt hogy 12-13 évesen még barbibabázunk, és alap dolog volt a tanulás. (24 vagyok)

ma az a menő a fiatalok jelentős részénél h egyest kapnak, megbuknak stb. És ezt posztolják a facebookjukra meg röhögnek magukon. Szánalom.

Egyébként a tanárok már lassan semmit nem tudnak tenni, mert olyan lázadó kölykök vannak 1-1 osztályba hogy néha csodálom hogy nem verik meg a tanárt. Parancsolni lehetetlen nekik, nem hallgatnak, nem tanulnak, nem csinálnak semmit. Ezt mind onnan tudom, hogy unokatesóm tanár egy elittnek hitt gimnáziumban...