Egy nőben mi válthatja ki ezt a magatartást?

Lehet hogy valaki csúnyán elbánt vele érzelmileg, lelkileg és ezért döntött úgy hogy neki nincs szüksége senkire jól meg van egyedül. De nem biztos hogy erről csak egy valaki tehet, lehet hogy többen is bántották, ezért mindenkitől elakar zárkózni. A családjával kapcsolatban az is lehet hogy talán sose volt velük jó a kapcsolata, vagy teljesen megromlott.

24-26korom között voltam hasonló helyzetben(most 31N vagyok). Korábban is értek érzelmi csalódások, de 22évesen megismerkedtem egy pasival, aki nagyon csúnyán padlóra küldött érzelmileg, anyagilag, porig rombolta az önbecsülésemet, pszichiáterhez kellett járnom stb., a részletkbe inkább nem mennék bele. Nagy nehezen összeszedtem magam, talpra álltam, és akkor azt mondtam, hogy én ezt mégegyszer nem akarom átélni, soha többé nem fogok ilyen támadási felületet adni senkinek, ezért inkább nincs szükségem senkire. Egyedül éltem, jól kerestem, megvolt mindenem, döglöttek utánam a pasik, és mivel senki nem ismerte a történetemet, így nem is értették miért nincs szükségem senkire. Még anyámmal sem beszéltem, meg akartam kímélni, nem akartam neki elmesélni mert tudtam hogy fájna neki ami velem történt ezért hogy ne kelljen titkolóznom előtte inkább kerültem őt. Szerintem ne firtasd a dolgot, ha akarja úgyis elmondja miért és így. Nekem 2évembe került mire tudtam róla beszélni.

Nekem 18-19-20 éves korom körül derült ki egy csomó ellenem elkövetett dolog,sőt,akkor még csúnyán el is árult egy barátnak nevezett személy.Amikor minderre rájöttem és még emellé ki is derültek dolgok a családomról,akkor mindenkiben nagyon nagyot csalódtam,a családomtól kezdve a külvilágig,mindenben.Akkor fogtam fel igazán,hogy mennyire gonosz is ez a világ.Vagy másfél évig nem jártam utána sehova,nem kerestem senkit,a régi barátokat,akik elárultak,mint lekoptattam és a főiskolán sem szóltam senkihez,mindig egyedül voltam.Szándékosan kerültem a társaságot.Egyedül csak a nagymamámmal voltam hajlandó beszélni.Kellett kb 1,5,vagy 2 év,mire eljutottam odáig,hogy szóba tudjak állni emberekkel anélkül,hogy arra figyelnék,hogy hol akar átverni,vagy kihasználni valaki.Még most is megvannak ezek a rossz beidegződések,nehéz nem állandóan gyanakodni mindenkire.Örülj neki,hogy nem érted,mert még nem volt részed ekkora csalódásokban,nem is kívánok ilyet senkinek.