Az egyik régi haverom az idők során érezhetően megváltozott. Mit tegyek?

Haverommal (nevezzük Péternek) általános 6. osztálya óta ismerjük egymást, ő utólag jött be az osztályközösségbe, de pár hónap alatt megtaláltam vele az összhangot, minden szünetben dumáltunk, hülyéskedtünk, ami szokás ilyen korban. Másokkal is elvoltam, de vele volt a legjobb beszélgetni, focizni, stb. Iskola után nem egyszer mentünk át egymáshoz, fociztunk, filmeztünk, sőt, közös nyaralás is volt.

Majd elváltak az útjaink, mivel nem ugyanabba a gimnáziumba jelentkeztünk. Egyikünknek se volt gondja a beilleszkedéssel. Az első 1 évben bőven eljártunk ide-oda, buliztunk, kocsmáztunk, ha éppen nem élőben találkoztunk, akkor chateltünk, vagy beszéltünk órákat naponta.

De aztán mikor 10.-es lettem, Péter egyre kevesebbszer találkozott velem élőben. Volt hónap, hogy nem is láttuk egymást, egy dolog viszont változatlan maradt: a napi több órás chatelés és beszélgetés. Ritkán tudtam csak elhívni valahova, függetlenül attól, hogy kettesben, vagy a többi osztálytársammal lettünk volna.

Aztán Péter idén a szilveszteri házibulijára sem hívott el, sőt, nem is említette, hogy rendez. Másnap egyből hívott, és beszámolt nekem a buliról, hogy milyen jól szórakozott és mi történt. Megkérdeztem, nekem miért nem szólt, nagy ööö-zések közepette kinyögött valami kamu szöveget.

Majd idén tavasz elején, márciusban Péter elhívott néhány ismerősével együtt bulizni. Alig szólt hozzám, az ismerőseivel többet dumáltam, mint az állítólagos haverommal. Bár jól elvoltam velük, mégse esett jól.

Tavasz végén beszéltem vele mobilon, és akkor ment át az egyik haverja (nevezzük Zolinak), akit én is ismerek, belehallatszódott a telefonba, hogy Zoli Pétert a barátnőjéről kérdezi, ekkor egyszerűen ki lettem nyomva.

Később kérdeztem Zolit, és elmondta, hogy van Péternek csaja. Azt is megtudtam, ki ő.

Facebookon láttam Pétert a barátnőjével pózolni, rákérdeztem, annyit mondott, hogy áh, csak egy ismerőse. Nem értem, hova ez a nagy titkolózás. Én mindent elmondok neki, ő nekem már semmit se. Sőt, követelőzik, tudni akar mindent. És MINDEN nap felhív, beszél velem órákat.

És egyszer az osztálytársairól beszéltem vele, említettem az egyiket, majd felháborodva kérdezte, hogy én minek nézem az osztálytársait.

A kérdésem az, hogy mit tegyek Péter "haverommal"?

Olvassak be neki, vagy szarjam le a hívásait és az üzeneteit? Régóta ismerem, szóval nem könnyű dönteni. Naponta chatelünk, beszélgetünk, akkor nagyon jófej tud lenni, de már csak olyan, mint egy virtuális barát...