15 éves lány vagyok, elég zárkózott, de mégis közvetlen. Várom a tanácsokat, nagyon fontos! Mit tegyek? A többi alul.

Ne akarj mindenáron beilleszkedni, mert a beilleszkedés nem ér meg bizonyos áldozatokat. Pl. ha mindenki dohányzik, ne kezdj el dohányozni te is, csak azért, hogy befogadjanak. (Lehet, hogy nem vagy ilyen helyzetben, csak példaként írtam.) Keress olyan embereket, akik hozzád hasonlóak. Lehet, hogy az osztályodban nincs ilyen ember. Akkor hát nem lesz barátod az osztályon belül, túl lehet élni. Elcsevegsz velük néha jelentéktelen dolgokról, kész. Iskolán kívül pedig keresel egy számodra megfelelő közösséget. Te tudod, hogy ez mi. Mondjuk ha szeretsz rajzolni, eljársz egy rajz szakkörbe, ahová más, hozzád hasonló érdeklődésű emberek járnak. Mindenhová menj el, ahová csak lehet, keress olyan közösséget, ahol jól érzed magad. Ez akármi lehet, szakkör, edzés, nyelvtanfolyam, önkéntes munka, állatgondozás, akármi.

És nem szégyen az, ha sokat vagy a családoddal, sőt. A család az ember legfőbb élettere, itt vannak a hozzád legközelebb álló személyek. Ha van testvéred, lehet ő a legjobb barátod. Ha nincs, akkor lehetnek a szüleid a legjobb barátaid. Tudom, manapság nem "divatos" dolog egy kamasznak sokat lenni a családjával, de a manapság divatos dolgok között elég sok a hülyeség.

Még egy ötlet. Térképezd fel, hogy milyen dolgok érdeklik az osztálytársaidat, és ezekről próbálj beszélgetni velük. (Azért minden hülyeségbe nem kell belemenni, mondjuk valóságshow-kat ne kezdj nézni csak azért, hogy legyen velük közös témád.)

Tipikus eset, többre értékeled magad a többieknél, ezt pedig nyilván észreveszik, ha te magadon nem is. Csúnya kifejezéssel ezt nevezik beképzeltségnek. És nem csak te nem szereted, hanem mások se.

Ne legyél ennyire szűk látókörű. Nincs azzal semmi gond, ha néha szórakoznak, és egy zene sem attól lesz semmitmondó, hogy kortárs. Legyél elfogadóbb, és máris befogadnak majd.

Szia!

Nem lehet könnyű a helyzeted.

(Az egyik legjobb barátom (fiú) hasonló helyzetben volt,mielőtt megismerkedtünk.

Akkor volt 10.-es,és nem voltak barátai a suliban,mert nem szerette azokat a zenéket,tv műsorokat,amiket ők,nem járt bulizni,nem cigizett stb.

A többiek kirekesztették,vagyis inkább úgy mondanám,hogy nem tudtak mit kezdeni vele,mert nem volt azonos az érdeklődési körük.A srác emiatt tök zárkózott lett,nehezen barátkozott,úgy érezte,hogy ő ,,kevesebb" ,mint a többiek.

Aztán egy nyaraláson megismerkedtünk,és-bár én sem voltam olyan típus,mint ő-érdekes embernek tartottam,és valószínűleg ő is engem,így tök jóban lettünk.Aztán bemutattam a barátaimnak,így csatlakozott a társasághoz.Ennek már 8 éve.)

Szerintem meg kellene próbálnod megtalálni azokat az embereket ,akik Hozzád hasonlóak.Ezt megteheted akár internetes fórumokon (ha már a 21. században vagyunk :D) vagy ha szeretsz olvasni,akkor könyvtári olvasó-találkozón stb.

Viszont ,hogy az iskolában se legyél egyedül,megpróbálhatnál nyitni a többiek felé.Nem kell feltétlenül a ,,menőkkel" barátkoznod,biztos vannak olyan osztálytársaid is,akik nem járnak minden héten bulizni...De egyébként az sem biztos,hogy azokkal,akikről úgy gondolod,hogy nem fogadnak be,ne tudnál kijönni.

Ha megpróbálnál nyitni feléjük,lehet,hogy ők is szívesen barátkoznának Veled.Mert az,hogy nem vagytok egyformák,az nem jelenti azt,hogy ne kedvelhetnétek egymást.

Én pl. egy tipikusan ,,nőcis" lány vagyok,a legjobb barátnőm pedig rocker.Más a zenei ízlésünk,más a stílusunk,de a ,,felszín" alatt nagyon hasonlóan gondolkodunk,mindketten imádunk kirándulni,hasonló filmeket szeretünk.Szóval olyanokkal is lehet bennetek közös vonás,akiről első nem gondolnád.

Tehát,ami a lényeg: ne keseredj el,és próbálj Te barátkozni.Hidd el,menni fog :)

*elsőre

Egyébként 24/L

Én is ilyen vagyok.Nekem sincs nagy társaságom, de időnként, nagy ritkán akadnak "csodabogarak", akik megértenek és azokkal viszont nagyon tartós barátság alakul ki.a mi fajtánkat a felszínes emberek kerülik, mert nem tudnak a mélyebb, komolyabb tartalommal mit kezdeni.És felszínes emberből van sajnos több.Megoldás, hogy ne vedd őket te se ennyire komolyan!Hülyéskedj, bunkóskodj velük nyugodtan, a hülye beszólásaik meg egyik füleden ki, a másikon be.Ha nem szólnak hozzád, az se zavarjon, hisz nem vesztesz semmit.Ha otthon jól megvagy egyedül, akkor a társas magányt is ilyen szinten elviselheted.Másra fordítsd a figyelmed, kiránduláson például az új látnivalókra,suliban a témára, amiről tanultok, stb, máris nem fogsz unatkozni!

Én idősebb vagyok , melóhelyeken is hasonlóan voltam, a legtöbb emberrel jó volt a kapcsolatom, de nem jutott el a barátság szintjére, hiába voltam kedves, közvetlen, viszont egy-egy hülye kötözködő idióta mindenhol megtalált.aztán kialakult bennem egy védekezési mód, elhatárolódtam mindenkitől és szigorúan csak a feladatomra koncentráltam, már nem is akartam barátkozni senkivel, csak akkor váltottunk szót, ha a munka miatt muszáj volt és láss csodát, ez bevált.Nem volt ugyan közös témám senkivel, sem vegyültem velük, de nem is baszogatott senki sem!Arany életem volt ott!Persze néha unatkoztam, de olyankor elvonultam egy csendes zugba, ahol tök jó magazinokat, könyveket tudtam olvasni, vagy csendben elmélkedni.Százszor jobb volt, mint ha a kolleginák érdektelen pletykáit kellett volna hallgatni.