Felnőttkorban családosan lehet még ellenkező nemű barátságot kötni?

Itt mindenki azt fogja mondani, hogy persze.

Attól függ, mit jelent a barátság neked. Én nem hiszek a felnőttkori "barátságszerzésben", szerintem az már lehetetlen. Tudom én vagyok vaskalapos, de én nem nézném jó szemmel amúgy, ha arról a bizonyos szoros barátságról lenne szó.

25f

veszélyes vizek, egyet értek az előzővel

inkább én is vaskalapos vagyok

Végül is 70 évesen is be lehet iratkozni egyetemre; de ahogy a "vaskalaposok" írják (egyet is értek velük) necces, mert mindenki arra fog gondolni, hogy az biza nem "csak" barátság. Ember legyen a talpán, aki ilyenkor képes szemben úszni az árral és kiállni a barátság mellett, vállalva azt (már ha tényleg barátság).

Bár ha szeretem az élettársamat, akkor milyen jogon kötöm meg a kezét - kérdem magamtól, miért engedek a féltékenységnek, holott érzem, hogy ilyen helyzetben engednék neki.

Szóval kicsit beleérezve a szituációba, azt mondom, hogy nem tudom, lehetséges-e, de szeretnék úgy élni, mintha lehetséges lenne.

Nyilván "lehet", de elég meredek dolog, mint ahogy írták felettem is. Majd' 20 éves srácként már nekem is eléggé furcsa amikor éjszaka, vagy akár nappal gyakran egy olyan lánnyal ("baráttal") lófrálok, akinek van barátja... a család az még jobban ellehetetleníti az egészet.

Igazából soha nem gondolkoztam még ezen, csak most jövök rá, mennyire nem állna össze a kép egy ilyen barátság esetén...