Mit szóltok ehhez a vershez? (14/L)

A vers nagyon ott van...

Ne hagyd abba az írást, és akkor 10 év múlva hallanak rólad.

Tipikusan aranyos. Azaz pont olyan, amit a gyerekkorról írnak azok a felnőttek, akik elfelejtették, vagy akiknek felnőttként valamiért nagyon rossz lett, vagy...

Szóval az én gyerekkoromra semmit nem hasonlít, pedig nem volt rossz gyerekkorom, nem vertek, nem éheztettek stb. Legalábbis nagyon nem bántottak. (Iskolában azért igen, és szóbeli agresszióból jutott sok, otthon is.) Mégis alig vártam, hogy felnőjek, hogy kezdhessek az életemmel, amit akarok, hogy megvalósíthassam az ötleteimet, hogy ne függjek mások kénye-kedvétől. Szóval nem éreztem egyáltalán felhőtlennek és szabadnak a gyereklétet, és most sem érzem annak. Sokkal jobban érzem magam most, azzal együtt, hogy valódi felelősségem akkor tényleg nem volt annyi, mint most, mégis nehezebb volt: akkor ha valamit elszúrtam, és kaptam érte rossz jegyet, nem volt javítási lehetőség, ma viszont még ha nagyon eltolok is valamit, annyira, hogy kirúgjanak érte, találhatok máshol munkát.

Érdekelne, hogy 14 éves létedre (innen nézve azért elég gyerek még egy 14 éves is (40 vagyok)) mi minden történt veled, hogy már ekkora különbséget látsz (gondolom, a saját életed ihlette a versedet). Ha van kedved, mesélj róla.