Összeköltöznétek a párotokkal ilyen esetben? Hatan laknánk.

ki lehet próbálni, előre nem tudhatod, működik-e. A szabályokat viszont jó lenne lefektetni előre, ki takarít, ki vásárol, mennyire közösködtök, hogyan fizettek.

Ha a tanulást részesíted előnyben, akkor viszont maradnék a helyedben a csöndes albérletben.

Én kipróbálnám, de csak olyan feltételekkel, hogy nem kell közösködni, mindenki vegye meg a maga kajáját és tegye a hűtőbe a saját kijelölt részére. Aztán ha közösen főztök néha valamit az más, de ilyen mindennapos dolgokat, hogy tej kenyér felvágott stb, azt ne egyék el előlem, erre én nagyon háklis vagyok. Én úgy veszem meg hogy beosztom előre, vegyen más is magának.

A társasági élet viszont lehet hogy jót tenne neked, tényleg be lehet zárkózni, bár ami gond lehet - és erről kevesen beszélnek de nekem probléma volt amikor együtt laktunk párommal még 4 emberrel - az a szex ugyebár... ha vékony a fal, folyton csöndben kell lenni, utána fürdőbe nem lehet kimászkálni az éjszaka közepén mert mindenki felébred ha olyan a ház, érted... nálunk extra nyiszorgós matrac is volt ahol laktunk, hát sokszor csináltuk a földön, nem volt valami jó!

Te érzed, mennyire tudsz más embereket tolerálni.

Én önszántamból nem költöznék be öt! másik ember mellé, akkor sem, ha az egyikük a párom.

Hat ember egy lakásban már tarthatatlanul sok. Gondolj bele, ha egy konyha, és egy fürdőszoba van 6 emberre, az csak egymás kerülgetéséhez vezet, és kényelmetlenséghez.

Én a párommal csak két másik sráccal laktam együtt, ebből egy normális volt, de el is költözött hamar, egy meg marha idegesítő.

A normális hiába volt normális, bosszantó volt, hogy reggel ötkor kel, eleinte én is keltem vele, mert akármilyen csendben készült, nem voltam hozzászokva, hogy már akkor mozgás van a lakásban, wc lehúzás stb. mivel ilyen korán kelt, viszonylag korán este már kuss volt nekünk is, mert bár sose szólt érte, de hát ugye jaj szegényke korán fog kelni, hadd tudjon már aludni tőlünk.

A másik nem takarított, mindig arra játszott, hogy elcsíp a mi mosóporunkból, majd mi megkínáljuk kajával, majd egy szelet kenyér, egy pohár tej nekünk nem hiányzik, majd úgy is kell wc-papírt vennünk, még a gépemet is le kellett kódolni, mivel a nappaliban volt az internetcsatlakozó és a hülye párom izélt, hogy jaj hát felezzük a bérleti díjat, abban benne van a net is, ne tegyük be a mi szobánkba a gépet, mert izé, hiába mondtam, hogy kit érdekel vegyen gépet nehogy már azt is én biztosítsam, szóval mikor nem figyeltem, vagy nem voltam otthon, akkor rendszeresen kilépett(!) a futó játékból (pl. árultam és ahhoz menni kellett neki) vagy leállította a le és feltöltést, hogy kényelmesebben tudjon netezni. AZ ÉN GÉPEMEN csak úgy önhatalmúlag!

Ráadásul azt mondod már évek óta együtt élnek, biztos nincs baj köztük, ha megint együtt akarnak. Az lehet, de lehet nekem nagyon nem jönne be a rendszer, amit ők használnak, lehet, hogy téged zavarna, ha vennél holnapra egy joghurtot és valaki megenné, vagy te már nem ülnél rá arra a wc csészére, ami szerintük még tiszta, ezért folyton te takaríthatnád, elvégre, te leszel az új nyafogós pcsa, aki belemászott az ő jól kitalált életükbe. Ne hidd, hogy ők fognak alkalmazkodni.

Én ilyen esetben nem költöznék össze vele.

Idén májusban, 1,5 év együttjárás után költöztem össze a barátommal egy külön albérletbe, hogy a szüleink végre ne zaklassák egyikünket se.

Júniusban a párom egyik jó barátja megkérdezte tőlünk, hogy nem költözhetne-e hozzánk a barátnőjével együtt, mert a srác szülei és húga már kirakták őket mindenféle okok miatt.

Én eleinte nem akartam belemenni, de aztán a párom rávilágított arra, hogy legalább addig jobban kijönnénk anyagilag. Mondtam, hogy jó, legyen, de csakis az anyagi helyzet miatt mentem bele. Még a lakástulajdonosunk is megengedte, hogy ideköltözzenek arra a két hónapra, mert ők utána Németországba akartak kimenni dolgozni.

Aztán nem sokkal az után, ahogy ideköltöztek, jöttek is a problémák. Meg volt beszélve, hogy mindenki magának veszi a kaját, piát, viszont a főtt kajából közösen eszünk. A srác vállalta, hogy ő főz, mivel szakácsnak tanult, és neki nem volt munkája. A lánynak volt munkája, de a költözés után két héttel kirúgták, mert itthon volt egy hétig fogfájással. Közben mi a párommal dolgoztunk, csakhogy a 2 fizetés 4 emberre már kevésnek bizonyult, mivel megemelkedtek a számlák, több kaját kellett venni, stb. Ők otthon csücsültek, egész nap gépeztek, filmet néztek, a főzés, mosogatás egy idő után ránk maradt, de legalább időnként a srác kitakarított, a lány meg mosott.

Aztán nálam az is kiverte a biztosítékot, hogy nagyon-nagyon rendetlenek voltak, szégyenkezve engedtem be a családomat, vagy bárki mást a lakásba, holott én mindig rendes voltam.

Ezen kívül a 32 tekercs WC-papírt, a 60 liter tartós tejet és az 50 liter üdítőt, ami kettőnknek több hónapig elég lett volna, 1-1,5 hónap alatt fogyasztották el, én meg nem tudtam üdítővel kínálni senkit, amikor jött hozzánk valaki. Amikor beszéltünk velük, azt mondták, majd visszavásárolják, amiből semmi sem lett.

Volt, hogy a mamámtól kaptam 20 tojást ingyen (mert vannak tyúkjai), annak a 3/4 részét ők ették meg, néha alig maradt a sütihez, amit sütni akartam, és amikor mondtam nekik, hogy ne egyenek már belőle, még ők voltak megsértődve. Mikor meg tudtam sütit csinálni, akkor meg ahogy kivettem a sütőből, a srác már jött is oda a két tányérral, hogy rakjak nekik belőle. Gondolom, úgy voltak vele, hogy amíg a mi kajánkat fogyasztják, addig nekik nem kell venni.

Hangsúlyozom, éppen a költözésük előtt vásároltunk be mindenből, csomó mindent akciósan, azért volt belőle sok, mert én ilyen raktározós típus vagyok.

Mindig mondogatták, hogy ekkor meg akkor tudják csak a részüket kifizetni, mert nincs pénzük, mi meg mondtuk, hogy jó, de ha június végéig nem talál valamelyikük munkát, és nem fizetnek, kirakjuk őket. Szerencséjükre a lány talált munkát, de utána sem nagyon akartak rendesen fizetni, viszont a kajánál megmondtuk, hogy nem ehetnek a miénkből, se tejet, se üdítőt, se tojást, se semmit (mondjuk már nem is nagyon tudtak volna miből fogyasztani, mert addigra már szándékosan nem pótoltuk a hiányt, csak annyit vettünk, hogy nekünk elég legyen), és ahhoz utána már tartották is magukat, meg rájuk parancsoltunk, hogy pakolják el a cuccaikat szépen, viszont sajnos csak 2 napig volt rend is. :-S

Július közepén szakítottak, és amikor megmondtuk, hogy 50.000,- Ft-tal tartoznak, vitatkozni kezdtek velünk, védeni akarták magukat, hogy ők nem is fogyasztottak el annyit, mint amennyit én mondtam, de a párom nekem hitt, mivel én mindenre emlékeztem, sőt fel is írtam, hogy miből mennyit vettünk, és mi kb. mennyit ettünk-ittünk belőle.

A szakítás után pár nappal a srác el is költözött, a lány pedig a hónap végéig kért haladékot, amíg nem talál magának másik lakást. Amikor elment, még mindig nem volt kifizetve minden, a maradék 20.000,- Ft-ot augusztus közepén hozta csak el nekünk, és a srác kezeskedett érte, hogy ne tűnjön el semmink, és ki legyen fizetve minden.

Végül utána a párommal teljesen egyetértettünk abban, hogy soha többet ilyet nem csinálunk, akkor sem, ha sértődés lesz belőle.

Bocs, hogy ilyen hosszúra sikerült, csak le szerettem volna írni, hogy én hogy jártam. Persze nem biztos, hogy te is így fogsz, de szerintem 6 ember együtt egy házban már nagyon sok, akkor is, ha barátokról van szó, úgyhogy én a helyedben nagyon meggondolnám...