Miért kezdtem el zuhanni a lejtőn? Mit tehetek?

Bekerültem egy új közösségbe, amihez teljesen pozitívan álltam hozzá, mindenki új volt, ismerkedtünk egymással, és pozitívan álltunk az iskolához is (egyetem).

Utána kezdődött számomra, de mások számára is a pokol. Egyrészt sokkal távolságtartóbb lett hirtelen mindenki, megindult az évfolyamon belül egy komoly széthúzás, mindenki kibeszélte a másikat én meg valahogy egyedül maradtam. Másrészt kiderült, hogy a képzés nem olyan magas színvonalú mint ahogy azt elvártuk, de sokan magukat is becsapva védik az iskolát, egyesek pedig, mint én kimondtuk nyíltan a véleményünket és elhatároztuk (csak én mondtam ki ennyire nyíltan) hogy egyetemet váltok.

Nem nagyon járok be az órákra és alig várom, hogy olyan tárgyakat vehessek csak fel, amelyek valóban érdekelnek, nem foglalkozva a kötelezőkkel. Bár esélyes, hogy eltanácsolnak. Ugye mivel rossz helyzetben vagyok hirtelen mindenki eltávolodott tőlem, de ami a legaggasztóbb, hogy a "rossz hírem" más egyetemekre is eljutott. Sőt, a saját barátaimtól hallok már vissza szemrehányásokat, hogy én állítólag teljesen bekattantam, meg minden. Senki sem hiszi és fogadja el az én verziómat, hogy nem azért szenvedtem annyit a felvételivel, hogy végigcsináljak egy szerintem övön aluli képzést. Viszont a rossz hírem mivel eljutott a színvonalasabb egyetemekre is, félek, hogy nem fognak tárt karokkal fogadni a jövő felvételiken, a családom is ellenem van, egyedül én tudom és értem mit miért csinálok, de rengeteg támadás és furcsa nézés ér amit nehéz feldolgozni. Úgy érzem, hogy mióta elhatároztam, hogy kiválok elindult egy ráadás kiközösítés ami meg fogja keseríteni ezt a fél évet amíg itt maradok.

Mit tehetek? Hogyan dolgozzam ezt fel lelkileg?