Ti hisztek abban, hogy ha csuklotok akkor valahol emlegetnek?

#4: Érdekes felvetés, ami kicsit elgondolkodtatott, hogy miért is van ez a babona.

Amiről te beszélsz az a jóslás. A jóslás lényege, hogy nem a jövőt mutatja meg, hanem a jót, ebből a szempontból nagyon frappáns a magyar megnevezése. Mérő László írja az egyik könyvében: Aki a virágszirmokat tépkedi az nem arra kíváncsi, hogy szeretik-e, hanem hogy ő maga szeret-e. A jóslást ha nem „jövőbelátásnak” fogod fel, hanem egy eszköznek, ami segítségével szembesülhetsz a döntéseddel, akkor lehet jól is használni. Ha valaki tényleg szeret, akkor ha az jön ki a virágszirom tépkedésből, hogy „nem szeret”, akkor kifogásokat fog keresni, hogy „sérült volt a virág, nem volt meg minden szirma”, vagy „elszámoltam magam”, stb… Ha viszont valaki nem szeret, akkor beletörődik abba, hogy „akkor meg sem próbálom”, sőt még ha az is jön ki, hogy „szeret”, akkor is azt fogja mondani, hogy „ez csak egy hülye babona, úgysem jönnék be neki”. Tehát a jóslás szembesít az egyik döntéseddel, konkréttá, eldöntötté teszi, ami új gondolatokat, érveket hozhat fel.

A csuklásnak ez a babonája is valami ilyesmi szerepet tölthet be. Ad egy random időpontot, mikor el tudsz gondolkozni, hogy ki lehet az, aki számon tart, jó, vagy rossz jelleggel tart-e számon, azaz dicsér, vagy éppen szitkozódik, mikor téged emleget. Nem feltétlenül baj, ha az ember belegondol ezekbe, de azért az sem árt, ha tudja, hogy ez csak egy babona, aminek az égvilágon semmi háttere, konkrét történése nincs, pusztán arra ad lehetőséget, hogy egyfajtaképpen gondolj a világ egy szeletére.