Van még, aki ennyire ellenzi az összeköltözést a szüleimen kívül?

Kedves kérdező!

Szerintem ebben a modern világban ilyen kérdésben nem egy 2000 éves könyv tanításait kell figyelembe venni. Igen, sokmindenben jó erkölcsi útmutató, de ebben pont nem, mivel 2000 évvel ezelőtti szemléletben íródott. Akkoriban az volt a legfontosabb, hogy bizonyítva legyen kétség nélkül, hogy az apa és a férj egyazon személy. Ezt máshogy nem lehetett, minthogy a lány férjhezmenetelig szűz maradt és a szülői házban lakott.

Akkoriban egyéb dolgok is máshogy mentek: nem telt el 3-4-5-10 év a házasságig anyagi okokból, megismerte egymást a pár, aztán 2 hónapra rá össze is házasodhattak minden cécó nélkül.

Az emberek is egyszerűbbek voltak, a jó házassághoz csak jó természet kellett, de sokszor persze nem illettek össze a párok, és senkit nem érdekelt.

Manapság más világ van. Fontos, hogy a megfelelő emberhez menj hozzá, és ehhez fontos tudni bizonyos, régebben tabunak számító dolgokat is. Hogy miért? Mert az emberek már mások. A nőknek is vannak jogaik, igényeik. Nem lehet egy házasságot azzal elintézni, hogy bár nem jó a szexuális élet, de legalább majd szül 6 gyereket, háztartást vezet és tartja a száját. Manapság ez nem így megy. Jogod van a boldogságra, és ennek már más az útja, mint akkoriban. Ez okból kifolyólag szerintem a házasság, jegyesség, együttélés szempontjából a biblia cseppet sem jó útmutatás.

Fontos tudnod azt, hogy szexuális téren megegyeztek-e a partnereddel, és többek között ez is legjobban együttéléskor derül ki. Ha 2 naponta délután találkoztok, az egészen más, mint együtt élni.

Ezen kívül a házassághoz szükséges legfőbb tulajdonságok is ekkor látszódnak igazán: rendszerető-e, működik-e a munkamegosztás, mennyire stresszes, hogyan vezeti azt le, otthonmaradás-kimozdulás kérdésben mennyire hasonlítotok egymásra, a napi rutinotok, életviteletek megfér-e egymás mellett, tudok-e egymáshoz alkalmazkodni?!

Ezek mind fontos kérdések.

Szerintem manapság együttélés nélkül házasodni badarság és jó eséllyel válás lesz a vége. Ebben a témádban arra hallgass, amit te jónak ítélsz, és ne egy könyv tanításaira vagy a szüleid elvárásaira.

Csak ma hiszik azt a fiatalok, hogy ha nem költöznek össze a házasság előtt, akkor nem tudják megismerni egymást. Azt hiszik, hogy csak az a fontos, hogy a szex jó-e?

Régen nem költöztek össze a fiatalok, mégis jó volt a házasságuk. Az esküvő előtt beszélték meg egymással, hogy mit várnak a házasságtól, egymástól, hogyan képzelik el egymással az életüket. Ehhez nem kell feltétlenül össze is költözni.

Olyan házasság nem létezik, ahol soha nincs probléma, ahol a fellángolás örökké tart. Alkalmazkodni kell egymáshoz, kompromisszumokat kötni, és szeretni a másikat.

Azt még értem, ha valaki fél vagy egy évig él együtt a házasság előtt. De azokat, kik évekig csak úgy élnek együtt már nem. Ők már a kapcsolat elején számítanak arra, hogy nem biztos, hogy sikerül. Azután a nők síránkoznak, hogy a férfi nem akarja őket feleségül venni.

A kapcsolat dinamikájának ez is egy természetes része.

Előbb megismeritek egymást, aztán kézenfogva jártok, aztán csókolóztok, aztán lefeküdtök, aztán összeköltöztök, aztán gyereket vállatok. Ez a természetes rendje a dolgoknak.

Minden lépés előkészíti a következőt, és minden fázis végénél eldöntitek, hogy van-e értelme a következőbe belekezdeni. Az összeházasodás csak egy papír, a harmadik előtt vagy az utolsó után írjátok alá, mindegy. Van egy szép buli, nagy ünnepély, kis papírtologatás, de minden marad a régiben, legkésőbb két hónap után bekerül az emlék kategóriába. A házasság nem egy végleges kapocs, el is lehet válni. (És ez még a jobbik eset, mert amíg nem lehetett, sokan özveggyé válva "oldották meg a problémát", lásd VIII. Henrik. ) A közös gyerek ellenben az. Bármi történik, lesz egy emberi lény, akinek Te vagy az anyukája, a párod az apukája (vagy fordítva), és neki mindkettőtökre szüksége van.