Miért utálnak egyesek olyan embereket is, akik soha nem ártottak nekik?

Ilyen tulajdonságokért önmagában nem szokták utálni az embereket. Legalábbis én nem tapasztalom ezt.

De nézzük mondjuk egy közösség, például iskola- vagy munkaközösség szemszögéből. Ha valaki magába húzódik és csak dolgozik, nem vegyül a kollégákkal vagy osztálytársakkal, azzal egy idő után nem tudnak mit kezdeni a többiek, elhúzódnak tőle. Ezt viszont érthetőnek tartom.

Ugyanebbe a kategóriába tartozik a bizonyos folytatásos műsorok nézése, például az említett valóságshow-k. Mindenki nézi, csak egy valaki nem. Önmagában ez nem is jelentene problémát, a gond akkor van, ha más témája nincs is az adott közösségnek, de ez már őket minősíti.

A többi viszont már külsőség, én gimiben találkoztam utoljára olyannal, aki kinézi, ha valaki nem legutolsó divat szerinti ruhában jár, és alsós koromban olyannal, aki kinéz valakit, mert kancsal, raccsol vagy hiányzik egy ujja.

Aki ilyen külsőségeken fennakad, az egyszerűen gyerekesen ostoba szerintem. De a magának való embert megértem, hogy ha utálni nem is, de kevésbé kedvelik egy adott közösségben.

Talán ezért nem vonzott sose, hogy multicégnél dolgozzak. :)

Egyébként csak egy-két hangadó kell, akinek ilyen óvodás szinten mozog az érzelemvilága, a többi követi, hogy ki ne lógjon.

Nos, én éppenséggel eléggé "csendes" és "félénk" vagyok, vagy mi a szösz, és általában nem utálnak engem ezért, néhányakat még külön érdeklek is, csak kiderült, hogy nem igazán "mernek" hozzám szólni, mert nem értenek egyáltalán. (Különben, művészetekkel is foglalkozom, ezért a többségük csak legyint, hogy "ja, ez olyan művészlélek", de különben nem ellenségesek, és általában, ha látják, hogy szükségem van rá, akkor segítenek is nekem, meg minden. Igaz, hozzám is mindig jöhetnek pénzt kölcsön kérni, vagy hasonlók, egészen addig, amíg van pénzem... =P)

De a középsuliban volt vagy három fiú, akiket tudom, hogy borzasztóan zavartam. Nem tudom, miért, és megpróbáltam nem zavarni őket, de ők meg olyan "nagyszájúak" voltak, és sajnos néha eléggé... "Önteltek" és felszínesek is. Szóval, valószínűleg nem azt látták bennem, aki valóban voltam, mert soha, egyikük sem próbált megismerni, csak helyette néha kibeszéltek és még néha úgy éreztem, legszívesebben... nem is tudom... megfojtanának... Minden bizonnyal valami kis álszentnek gondoltak, mert különben voltam önkéntes is, és nem eszek húst (bár ezt nagyon sokáig nem mondtam senkinek, tudom, hogy mindenkit zavar, de én "rosszkedvű" leszek, ha húst kell ennem), és alkoholt sem iszok, mert azt meg nem bírom...

Nagyon hasonlóan vagyok én is, pedig szeretem a társaságot, de valahogy az ilyen "kényszer"közösségekkel mindig nehezebb dolgom van.

A multicégre azért írtam ezt, mert sok helyen dolgoztam már és főleg multicégeknél figyeltem meg ezt az állapotot. Persze ez lehetett véletlen is és köze sincs a vállalati felépítéshez.