Ez meg mégis mitől van?

Tízezer számra gyártják a hollywood-i csöpögős, megható filmeket, ahol a jó végül győz, vagy legalábbis beigazolódik az igaza, a rossz meg jól póruljár. :) Nyilván azért csinálják ezeket a filmeket, mert tudják, hogy eladható lesz, tudják, hogy az emberek vevők az ilyesmire, és azonosulni tudnak a hőssel, aki jószándékú, alázatos, szeretetre méltó és elítél mindent, amit rossznak hívunk. Elítéli a viszálykodás, a versengést, a másik ember megbántását, a háborúkat. Elvileg a néző (mi) is ilyen kell, hogy legyen, hisz ezzel azonosul, és a hősnek drukkol.

Miután megnézte és megkönnyezte a filmet, esetleg még néhány életbölcsességet hozzáfűzött a végén, és elégedetten megállapította, hogy ő a jók táborába tartozik, feljön a gyk-ra, és hozzászól valami ártatlan témához, pl hogy mennyi vajat kell tenni a krumplipürébe, és pár hozzászólás múlva már olyan háborúzásba torkollik a dolog, hogy ihaj. :D Addig alázzák egymást, amíg a földbe nem döngölik a másikat. Ki durván, ki maró gúnnyal, vérmérséklettől függően. :D Cél a másik megsemmisítése. :D

Persze tudom, hogy nem mindenki ilyen, és akik ilyenek, azokat sem kritizálni akarom, hanem maga a jelenség érdekel, az egésznek a pszichológiája. Mert ha velejéig gonosz valaki, akkor nem néz megható filmet. Ha viszont képes a meghatódásra, akkor mégsem olyan gonosz, és megvan benne legalább a hajlam az együttérzésre. De hogy csaphat át az egyik végletből a másikba? Minden normális ember elítéli a háborút. De az is háború, amikor itt gyilkolják egymást az emberek. Csak éppen nem fizikailag nyilvánul meg.