Melyik nézőpontot osztjátok? Avagy fájdalomcsillapítás magyar módra?

Szóval teljesen megdöbbentem, amikor ezt láttam, de ugye én megértem, hogy az illetőnek is jól jön az a 15 ezer / óra beszélgetősdi, és így erre próbálja vinni a folyamatot, csak hát minimum undorítónak találom.

(olyan helyen, ahol főleg onkológiai betegek vannak, hatalmas fájdalmakkal sokszor)

Tehát plakáton azt olvastam:

"Legyen erősebb a fájdalmánál! Tanulja meg kezelni fájdalmát" Na és akkor ezen mottók után pedig jött az, hogy egyéni és csoportos pszichoterápia a nagy fájdalommal élők részére, hogy gyógyszermentesen megtanulják kezelni fájdalmukat. 15 ezer Ft / óra és egy 20 alkalmas "ülés". Aztán XY főfőpszichológus ezt hirdetgette ott magáról, és számomra nagyon visszataszító volt, hogy még szerencsétlenekről a legutolsó utáni bőrt is lehúznák még kétszer, aztán persze felépítenek erre egy "jól festő", szerintük "logikus" magyarázatot is.

Na most ez normális szerintetek?

A másik megközelítése a fájdalomnak (ami nekem persze sokkal szimpatikusabb volt, és ezt egy oszt. vez. főorvostól hallottam):

"Persze, mindenkinek joga van a fájdalommentes élethez, nem szabad senkit kötelezni arra, hogy a nagy fájdalmakat eltűrje, adunk mi morfiumot is ha kell, persze, ez nem is kérdés, csak meg kell előzni a hozzászokást, ezért inkább szoktunk egy olyan bomba-komplexet összeállítani, hogy tramadol-flector-algopyrin-nimezulid, és ez a 4-es kombináció általában már jól enyhíti a fájdalmakat. Ha mégse, akkor marad a morfin.

Na most tudja fene, nekem valahogy a második szemlélet a szimpatikusabb, na meg egy civilizált országban persze ott is kezdik azonnal a legkisebb fájdalomnál is, hogy brutális fájdalomcsillapítás, hiszen elsődleges szempont, hogy a beteg ne szenvedjen.

Ehhez képest meg nálunk inkább az a hozzáállás, hogy ott rohadjon meg ahol van, a kutyát nem érdekli, hogy szenved, ez van. (na persze ha boríték előkerül, akkor mondjuk már érdekes gyógyszerek is elő tudnak kerülni ... és az a gáz, hogy ezt nem csak fantáziálom, hanem én is voltam még valamikor tanuló az eü-ben, és nagyon kemény volt látni, hogy pl ügyeletben csakis attól függött a fájdalomcsillapítás minősége és mértéke, hogy mennyi volt a borítékban! de már pofátlan módon, még úgy is, hogy elvileg befejezte a szokásos semmit se érő injekció beadását X nagy fájdalomra, szerencsétlen persze ugyanúgy fetrengett tovább, jöttünk kifele, aztán ha akkor nyomták a kezébe a borítékot, akkor elkezdte ott játszani az agyát, hogy "jaj nézzük meg, lehet hogy van itt még valami erősebb is a táskában", és érdekes módon, persze hogy volt, aztán meg ő maga is elismerte, hogy amit "protokoll szerint" beadott neki, az aztán kb nullát ért ... és így megfordult, aztán beadta a második injekciót is, de ezúttal azt, amelyik tényleg hat is.)

Szóval tényleg csak nálunk megy ilyen barbár módra az eü-ben minden vagy teljesen képtelen elvárás az, hogy jogom van a fájdalommentes élethez?

Amikor meg ezt kint meséltem (civilizált nyugati országban), hogy képes még összevarrni is a traumatológus teljes érzéstelenítés nélkül a húst, a szerencsétlen paciens meg teleüvölti a folyosót is, és stb stb, akkor eldobták magukat, hogy ilyen nincs ... Hát mondom, dehogy nincs, csak jöjjenek ide :D

(példákat meg hozhatnék még ezret, de minek is, akkor sosem lenne vége a kérdésnek, aki kicsit is járatos ebben, az úgyis tudja, mi folyik itt ...)