Miért van az, hogyha valaki pozitív dolgot mer mondani magáról, vagy az életéről, arra mindenki rászáll, hogy dicsekszik?

Kösz a kérdést, ez már nálam is felmerült, már egyszer tettem fel egy kérdést a gyk-n, olyasmit, hogy nem tudom, nem merem elmondani az ismerősöknek,munkatársaknak, hogy hitel nélkül van a kocsi, és bár van lakásunk, hamarosan befizetünk egy másodikra stb. Igen,nekem is úgy tűnik, hogy nem sikerül megtalálni a középutat a dicsekvés meg a panaszkodás között, mert sokan úgy veszik (legalábbis az én félelmem ez), hogy ha nem panaszkodsz, az már dicsekvés. Vagy ez csak az én fóbiám? Tudom,hogy túl sokat adok az emberek véleményére. De nem vagyunk egyformák. Régen olvastam egy mondást, nem értettem, de úgy gondolom, hogy mostanra már értem a lényegét: "egy kicsit panaszkodni mindig kell, már csak illendőségből is". Én ezt pont úgy értelmezem, ahogy az előbb írtam, hogy elvárják ezt az emberek, mert akkor egyből dicsekvésnek veszik, ha nem panaszkodsz vagy irigykedni kezdenek, igen, ennek ilyen jól megy? Holott nem dicsekedni akartál.

Mondjuk nem tudom, ez tudatos vajon másoknál? Tehát aki panaszkodik, akkor is, mikor nincs rá oka, az tudja, mit csinál? Vagy csak mondja, mondja...?

Előző vok. Érdekes, hogy te úgy láttad, hogy barátsággal, részvéttel fordulnak az emberek... stb. Én meg egy csomóx úgy láttam, hogy az emberek rohadtuk utálják a panaszkodás, panaszkodókat. Egy idő után elviselhetetlen. Elhúzódnak az ilyen emberektől. Persze, a dicsekvőket is ki szereti...? Hehe. Ezt a középutat nehéz megtalálni szerintem. És akkor most oda jutok, ahová már sokx, hogy pofát befogni, senkihez nem szólni. Áááááááhhh.......

Mert az emberek nagyon negatívok, és nehezen viselik, ha valaki jól érzi magát. Igyekeznek elrontani a kedvét. Az ilyen "ismerősöket" kerülni kell, és leépíteni a közeledésüket. Lehet, hogy csak 1-2 barát marad, de az is jobb, mint 10 rosszindulatú egyén. Én mindig azt mondom, hogy: -Attól nem érzem magam jobban, ha szarúl érzem magam.