Engem mindig ki akar valaki csinálni, csakis sz*rkeverés miatt. Ilyenkor hogyan kell/lehet nem figyelembe venni az ilyen irritáló embereket?

En sem értem, velem is ugyanaz zajlik, nagyon rossz, de próbálj meg nem foglalkozni velük.

Majd megunják, ha látják, hogy rájuk tojsz.

Óóó, igen, én is voltam így. Még tizenévesen.

Aztán utóbb, ahogy magamba nézek, tényleg fura és különc lehettem. És ami fura, az mindig szúrja valaki szemét.

Úgy lehet nem figyelembe venni, hogy... nem veszed figyelembe.

Én is jártam hasonló cipőben. A volt munkahelyemre valóban dolgozni jártam be, és érdekelt a munkám, jól éreztem magam (kezdetben, egy huzamosabb ideig). Hogy munkahelyen kívül mivel töltöm az időm, arról nem beszéltem, nem tudták. Kezdetben az idősebb koleganők pletykáltak rólam (később néhány koléga is). Először nem értettem, miért, de én is arra jutottam, irigységből. Többek közt bizonyára mert náluk fiatalabb vagyok, nem vagyok kövér, és rá kellett jönnöm, hogy féltek, hogy a munkahelyen én jobban tetszem a férfiaknak, bár nem tudom megérteni ezt az életfelfogást, mert van párjuk, a többi férfival ne férfiként foglalkozzanak szerintem. Sok hülyeséget terjesztettek, pl. homokos vagyok, talán azért, mert nem flörtöltem a férfiakkal. Később meg az ellenkezőjét terjesztették....

De nem mindenki hiszi el a pletykákat, volt, aki azt mondta rólam nekem őszintén, hogy tiszta lány vagyok.

Persze, létezik, hogy nem vagy hibás, valamiért jobb vagy náluk :)

Ezt már én is kérdezgettem, hogy a hátam mögött pletykálkodókkal mit lehet kezdeni, nem tudom.

Mert mikor kiderült, mi az igazság, talán egy ideig megszégyenültek, de kidumálták maguk, és a munkahely nem dobta ki őket, sokan máskor is hittek nekik. Ez ugyanolyan furcsa számomra, mint ahogy a bizonyos volt magyar államfő saját maga ismete be hazugságát, mégis poszton maradt, mégis maradtak bőven hívei.