14-17 éves lányok! Válaszolnátok ezekre a kérdésekre, nagyon érdekel? (érzelmek, hangulatok)

én 13 éves vagyok, de azért leírom, ha nem gond.. :)

1. Kérdésedre a válasz: alapjában véve vidám lány vagyok, ilyenkor mindent szépnek látok és még a leg komolyabb dolgokat is el szoktam viccelni. (tanárok "örömére")

2. Kérdésedre a válasz: Nem tudom elviselni ha a szüleim nem engednek el valahova és lerendezik egy "mert én azt mondtam" mondattal. Ezzel kikészítenek, nem bírom a kötöttséget.

3. Kérdésedre a válasz: nagyon társasági ember vagyok, imádom ha sokan vagyunk egy helyiségben, ha mindenki össze vissza dumál, ha csoportokba verődve mászkálunk. Szóval én a magánytól félek, hogy ezek az összeszokott társaságok felbomlanak. Nagyon- nagyon szeretem a barátaimat és tudom hogy ez kölcsönös, de mégis félek egy kicsit, hiszen jövőre gimibe megyek és nem tudom hogy alakulnak a dolgok.

4. Kérdésedre a válasz: Túl nagyot. Az előző indoklásomban le is írtam hogy NEM bírom ki a társaság nélkül. Sajnos az emberek sokkal jobban érdekelnek mint pl. a tanulás. Szeretem ha tetszik mondjuk egy fiú, mert azok új érzések számomra, valamilyen szinten szeretem ha egy ember nem szeret, mert az utálat is egy új érzés. (természetesen az utálat nem direkt alakult ki, összesen egy lány van akit ki nem állhatok és ez is kölcsönös).

5. Kérdésedre a válasz: Hát...jó esetben csak sírok. Gyakran szoktam sírni de csak esténként. Volt hogy elszívtam egy-egy cigit. Igen, tudom hogy nem szabad és nagyon nem vagyok rá büszke és ezt tényleg ritkán csinálom. Az egyik kortársam vagdossa magát...

1. Szomorúság/"depresszió"/magányérzet/elhagyatottság/az, hogy nem kellek senkinek (nem párkapcsolatügyileg, emberileg)/tömegiszony és embergyűlölet - ez így egy kategória lenne, a másik az, amikor nagyon fel vagyok dobódva, még annak is örülök, ha esik az eső. Teljesen váltakozó, hogy melyik van, de inkább napi/heti szinten. Könnyen lezuhanok, nehezen dobódom fel. Van, hogy egy hétig, tovább is csak szomorkodom. Enni sem nagyon szoktam ilyenkor, se elmenni otthonról. Viszont ha jó a kedvem kreatív vagyok, szívesen kimozdulok.

2. ha a tervek más szándékos hibájából/akaratából nem úgy alakulnak, ahogy kéne, ha átvernek, ha csalódok, ha nincs rám szükség.

3. nem szoktam aggódni, max. azon, hogy amikor nem tanultam, ne én feleljek...

4. nagyon nagyot. a legfontosabb számomra az életben.

5. rajzolok vagy olvasok. zenét hallgatok. naplót írok az érzéseimről. sarokba bújok és sírok...

Ez rettenetesen hosszú lesz, és senki se fogja elolvasni, de nem baj, magam miatt írom le ezeket. 14 éves vagyok.

1. Ez elég változó. Vannak napok, amikor szomorúbb, nyomottabb a hangulatom, fáradt vagyok, és nincs kedvem semmihez. Az iskolában gyakran vagyok vidám, vagyis a szűk baráti köröm előtt sokszor mutatom a viccelődős, gyerekes oldalamat, és ilyenkor jól érzem magam, de azok az emberek, akik nem a közeli barátaim, félénknek és zárkózottnak látnak. Szerintem egyszerre vagyok nyitott és zárkózott, de ezt hosszú lenne elmagyarázni és nem is ide tartozik. Elég sokat aggódok dolgokon, és gyakran érzem úgy, hogy jobbnak, okosabbnak kellene lennem, de van, amikor nagyon elégedett vagyok a személyiségemmel. Előfordul, hogy nagyon motivált vagyok és tele van a fejem gondolatokkal, és olyankor szívesen vagyok egyedül, de van, hogy bepörgök, és gyerekként viselkedek, "idegesítek" másokat. Bizonyos társasági helyzetekben szorongok és félénk vagyok, de van, hogy szeretek a figyelem középpontjában lenni. Néha szeretethiányt is érzek, de igazából az érzelmeim, gondolataim nagyban függenek attól, hogy mi történik körülöttem.

2. Ha valami miatt elkezdek kételkedni magamban, elrontok valamit, és rossz, értéktelen embernek kezdem el érezni magam akár egy random gondolat vagy valamilyen külső hatás következtében. A stresszt és az aggódást sem kezelem túl jól. Amiatt is szoktam szomorú lenni néha, hogy kicsit magányosnak érzem magam.

3. A tanulás és a kötelességeim elvégzése miatt, meg amiatt, hogy sosem érzem elég jónak, elég értelmesnek magam, valamint a kinézetemmel kapcsolatban is gyakran aggódok.

4. Nem igazán tudom. A gondolataimmal többet foglalkozom mostanában, mint az érzelmeimmel, de kissé hangulatember vagyok, előfordul, hogy az érzéseim irányítanak... Nem tudom, tényleg.

5. Nem igazán teszek ellene semmit. Zenét hallgatok, gondolkozok. Ha szorongok valami miatt, akkor állandóan azon kattog az agyam.