Miért nem tudok odafigyelni, amikor olvasok?

Annak ellenére, hogy nagyon is érdekel a könyv. Szinte minden ötödik mondatnál megakadok, mert egy szóról eszembe jut valami. Valami negatív. Egy hibám/hiányosságom, egy engem ért sérelem, egy ciki helyzet, egy gyerekkorban gyökerező frusztráció, régi szégyenek és kudarcok a közeli és távoli múltból, a jövőtől való félelem. És nem tudom félre tenni azzal, hogy majd később még "visszatérek a témára" (magamban), mert addig nincs nyugtom, amíg meg nem beszélem magammal a problémát, mintha csak egy pszichológussal beszélgetnék.

Régebben is volt ilyen, de nem ennyire súlyos. Az utóbbi időben nem nagyon vettem könyvet a kezembe, de most, hogy belefogtam egybe, azon kapom magam, hogy elkalandozom, teljesen szétszórt a figyelmem. Hosszabb távon nyilván a régi rossz élmények feldolgozása, önismeret stb szükséges, akár szakember segítségével, de rövidebb távon is lehet tenni ez ellen valamit? Volt már így valaki?

Ilyenkor ráparancsolhat magára az ember, és kiűzheti a fejéből a hirtelen betolakodó gondolatot? Mert tudnék erélyes is lenni :), ha biztos lennék benne, hogy ez a helyes. Csak félek, hogy esetleg ez rossz módszer, és később megbosszulja magát. Hogy a rossz gondolat nem tűnik el végleg azzal, hogy elhessegetem, viszont az elodázás miatt később megsokszorozott erővel tér vissza.