Elmennél egy olyan osztálytalálkozóra, ahol szinte már mindenkinek családja, gyereke, állása van, csak neked nem sikerült bármit elérni az életben (egy betegség miatt)?

Nem mennék el. Nem is mentem el. Egyetlen emberrel tartom a kapcsolatot az osztályból.

Menj, lehet épp ott találsz pasit és protekciót is.

Nincs olyan osztálytalálkozó, amire nem mennék el. Például az érettségiző osztályommal minden évben többnapos kirándulást is tartunk.

3-as vagyok. És persze akadnak súlyos betegek is köztünk, azoknak különösen örülünk, ha eljönnek.

Persze. Ez nem verseny.

Ha kevesebbnek érzed magad tőlük csak azért, mert te nem "vitted semmire", akkor ne menj el, mert nem fogod jól érezni magad. De hidd el, azok élete sem feltétlenül habostorta, akik családdal, munkával rendelkeznek.

Nálunk van az osztályban egyetemi tanár (nem is egy), neves színész, neves festőművész, de állástalan óvónő, kirúgott könyvtáros, vállalatvezető, vidéken gazdálkodó, bolti eladó stb. is. De ki a fenét érdekel, hogy ki kicsoda, ha együtt vagyunk? Együtt sörözünk, eszünk, alszunk, hegyet mászunk, nevetünk. Mi kell még? )) És van, akinek hét unokája van és van, akinek senkije. De ilyenkor van! ))

Nem. Nem vagyok kíváncsi mások dicsekvésére, nagyzolásásra. Meg nem is érdekelnek, max. néhány ember, akivel jó viszonyban voltam. Ami volt, elmúlt, kész.Az élet állomások sorozata, mindig újjabbra érkezünk majd megyünk tovább.