Mit gonoltok a következőkről?

Emberi dolog, hogy a nagy tragédiák összehozzák a "családot". Én valahogy így látom nagyobb mértékben a háborút és az utána köv időszakot. Amíg küzdeni kell egy közös célért, addig az emberek segítik, támogatják egymást. Én is halottam a nagyszüleimtől a történeteket, és úgy gondolom a sok szenvedés ellenére szép, érzésekkel teli időszak lehetett. Aztán az 50-60as években a kommunizmus miatt már tagozódás lett, az emberek féltek, nem bíztak egymásban, de az emberi kapcsolatok akkor sem csak a pénzről szóltak, ez igaz. Egyetértek veled, kedves kérdező, ma mindenki a saját kis buborékában él (én főleg Budapestről beszélek), ennek sok okát látom:

- kényelmesebb az életünk, nem kell elmenni moziba, színházba, táncolni, szórakozni, ott a net, a TV csatornák, chat programok

- kényelmesebben eljutunk a munkahelyünkre is, több a kocsi, nem köszöngetsz oda a szomszédoknak, amíg végig sétálsz az utcán (BKV meg nem beszélgetős hely :D)

- rossz a közbiztonság, és a hírek eljutnak mindenkihez, reggeltől estig azt hallod a TV, rádió, neten, hogy járvány, verekedés, gyilkosság, rasszizmus, stb

- vadkapitalizmus van, ami köztudott, hogy elidegeníti az embereket, hiszen sikerre és pénzre épül

- az ország rossz gazdasági helyzetben van (nemcsak a jelenlegi válságról beszélek), ez rányomja a bélyegét az emberek hangulatára, szép, jó országban élünk és nem tudunk élni az előnyeivel

- a pénz és sikerorientált világ arra késztet, hogy dolgozz amíg meg nem gebedsz, már 3 éves gyerekedet is "jó" oviba küld, felelj meg mindennek, mindenkinek,mindenkor, akkor leszel boldog, ha minél többet "fogyasztasz", akár hitelek árán is

- túlzsúfolt a város, nagy a nyomor, sok ember kis helyen, ez recept az agresszióra, egy kis lakásért is halálodig hajtasz a hitelek miatt

- mindenki mást hibáztat az ország helyzetéért, harapjuk egymás torkát

stb. stb. stb.

Remélem nem lettél még szomorúbb...megoldást én sem tudok. Ez egy jó sz@r periódus ennek az országnak, és mi benne élünk a közepében.

Ezen nincs mit csodálkozni!

Én is a '80-as években voltam kamasz. Akkoriban az emberek jobban egymásra voltak utalva! Szinte mindent kalákában csináltak.

Vagy pl. a TV: hétfőnként adásszünet volt. Ilyenkor átmentük valamelyik rokonhoz, és ott töltöttük az estét, beszélgetve, kártyázva. Ugyebár a műsoroknak este 10-11 körül vége volt, és lehetett aludni! Kellett is, mert nem volt annyi csavargás a KMK miatt! De meg is lehetett élni nyugodtan annyiból, és hétvégén ráért mindenki a haverokkal sörözgetni, nem kellett szombat-vasárnap is hajtani!

Nem volt telefon mindenütt. Ha akartál valamit a valakitől, akkor oda kellett menni hozzá, és megkérdezni! A legtöbbször gyalog, vagy kerékpárral (felénk), és útközben is találkoztál másokkal, akikkel lehetett pár szót váltani. Most meg odaszólsz telefonon, vagy beülsz az autóba, és átmész! Autóval nem lehet 20 méterenként megállni, és szót váltani az utcabeliekkel!

És még sorolhatnám hosszan...