Mit gondolnátok egy olyan emberröl, aki a nem túl jó körülmények közt is szinte mindig vidám?

én is ilyen ember vagyok,sokan irigykednek is rám

Ilyen vagyok és úgy veszem észre hogy a környezetem azt hiszi hogy néha nem vagyok komplett,illetve nincsenek érzéseim.Anyu néha irigykedik hogy tudok ilyen lenni,bár ő jól tudja hogy értem ezt el,neki nem megy.

Ha nem felelőtlenségből ilyen, akkor egy olyan ember lehet, akiben nagyon sok az erő, szeretet.Kicsit irigylem is, bárcsak ilyen lennék én is, de engem a kis problémák is hamar felidegesítenek, elkeserítenek.Ezektől a vidám emberektől lehetne tanulni.

Amúgy anyám például hasonló, bár nem mondanám, hogy kifejezetten vidám, ő inkább olyan apatikus, nem törödömnek , érzéketlennek látom a dolgokkal szemben, de valahogy eddig mindig kimászott a csávából, ha látszólag nem is tett ezért semmit.Én meg közben majdnem idegösszeomlást kaptam azok miatt a problémák miatt, amire ő rá se hederített.

Nagyszerű tulajdonság, ha valaki ilyen. Én is ilyen vagyok, és még páran a családból. Nagyon jó, ha valaki képes rossz körülmények között is vidámnak lenni.

Azt gondolnám, hogy becsülendő, hogy vidám tud maradni a külvilág felé, de biztos vagyok benne, hogy nagyon sok mindent magába fojt, és ez hosszabb távon nem egészséges.

Vagy azt, hogy nagyon okosan csinálja, vagy azt, hogy hül*e. Csak akkor okos, ha tervezi, hogyan tegye jobbá a körülményeit, de közben megpróbál elégedett maradni.

úgy ám, a józsef attila idézet ide szerintem is nagyon találó