Normális vagyok? Más is van így ezzel? Talán el lennék kényeztetve?

Az van, hogy nem bírok egy szobában meglenni másokkal. Zavar, hogy mindig látják, mit csinálok, meg én is látom, ők mit csinálnak, pedig nem érdekelne. Aludni se tudok rendesen úgy, ha ott van valaki más is. Tavaly egy évet lehúztam így kollégiumban, azt hittem, majd megszokom, igyekeztem is alkalmazkodni, de egyre rosszabb lett, év vége felé már teljesen padlón voltam fizikailag meg szellemileg is. Borzasztó volt, állandó gyomorgörcsöm volt, nem tudtam koncentrálni, nem tudtam magam kipihenni, frusztrált, hogy ott vannak mások is és soha nincs egy perc nyugalmam se.

Még kisebb koromban a tesóimmal aludtam egy szobában, akkor még nem volt bajom ezzel. Ha pl. elmegyünk pár napra valahova vagy hozzánk jönnek ismerősök, őket is elviselem, de hosszú távon nagyon rosszul érzem magam, ha együtt kell élnem valakivel és nincs semmi magánéletem. Ez normális? Van rá valami megoldás? Sajnos idén is kollégiumba megyek.