Miért érzem magam örökké magányosnak?

Elég sivár az életem és nem szeretném, ha a kisgyermekemnek is az lenne. Mindig azt gondolom, hogy mások mindig társasági életet élnek, főleg hétvégén. Nekünk sem rokonaink, sem barátaink nincsenek és igy azt gondolom, hogy nagyon sivár a kislányom élete, meg az enyém is. Mindig fáj, ha egy kis ismerősünk megy valahová, pl. unokatesókhoz, stb, vagy hozzájuk jönnek, mert mi nem megyünk, illetve hozzánk sosem jönnek. Mellesleg feltalálni sem nagyon tudom magam, hogy mit csináljunk, párommal sem beszélgetünk, úgyhogy elég unalmas mindekninek az élete. Én anyuékkal nem ilyen életet éltem, de én zt az életet nem tudom megadni a gyermekemnek. Rokonok hiján se esküvő, se disznóölés, se szüret, nem járnak az unokatesók, stb, SEMMIT nem tudok neki megadni!