Tudnátok mondani filozofikus, vagy elgondolkodtató kérdéseket válasszal együtt?

Ezeket én megválaszolom, mert úgyis unatkozom.:)

Ha tudnám, hogy eljön a világvége, nem csinálnék semmit. Próbálok úgy élni, hogy jó legyen, hogy jó legyek, ha aznap jön el a világvége, akkoris.

Igen, lehet egyszerre szeretni és gyűlölni valakit. Más-más tulajdonsága miatt.

Azt hiszem, hogy Anyukámat menteném ki először, mert Ő kevésbé tudna úszni (mégha akarna is), mint egy fiatal, erős férfi.

Fogalmam sincs, hogy 100 embert mentenék-e meg, vagy a gyerekemet... hála Istennek, sosem lesz ilyen feladatom, a halálról nem én döntök.

Hááát... nem lennék képes ölni... bár, ha ezáltal egy szerettem menekülne meg, akkor ... nem tudom...

"Képes lennél ölni azért, hogy egy másik életet megments?"

Ha jól tudom, a jogban ezt hívják jogos védelemnek. Mármint ha a támadót kell megölni. Ha független egymástól a két ember, akkor természetesen nem.

Az utolsó kivételével mindegyik inkább "elgondolkodtató" kérdés,értelmetlen vagy nem megválaszolható.Viszont írok 1-2 jót,ha gondolod töprengj rajta kicsit:)

1:Eutanázia(és ezen belül is van kettő:aktív és passzív)

2:Halálbüntetés kérdése(ezen igazán sokat lehet filozofálni)

3:Parancsra gyilkolás(ez inkább a lelkiismereted megismerésére)

Filozofikusszerű válaszok:

- Ugyanús élvezném tovább a hátralévő időmet. (Személyszerint megköszöném az embereknek, hogy mellettem voltak az életben és hogy mennyire szeretem őket).

- Igen. (Szerencsére én már rég nem emlékszem milyen az, ha gyűlölsz valakit, úgyhogy nem.)

- Az embernek nincs jogosultsága választani élet és halál között.

- Előbbi válasz.

Ha eljönne a világvége, és lenne még egy kis időm, elmennék egy jót kirándulnék, mindenkinek elmondanám, hogy szeretem, és köszönök mindent, az utolsó perceket pedig szűk családi körben tölteném.

Anyukámat, mert én neki köszönhetem az életem.

A harmadik nehéz kérdés...

A negyedikre az én válaszom igen.

A 8-as válaszoló kérdésére a válasz :egyiket sem, mert erős ember vagyok, tudom őket tartani. :-D

Az én kérdésem : mit választanál? Hosszú, boldog élet egyedül, vagy rövid boldog élet családdal /pároddal?

Egy születésétől vak ember vajon hogy képzeli el a világot? Van egyáltalán képzelő ereje? Úgy értem vajon el tud képzelni képeket a fejében?

Másik opció: Van egy ember, aki 30 éves korában megvakul. Vajon mennyi idő telik el, mire felfogja, hogy többé soha nem fog látni? Egy a születésétől vak embernek "nem akkora probléma", hogy nem lát, mivel nem tudja mit veszített, nincs mit hiányolnia, viszont biztos ott van benne a kíváncsiság, és ezzel bennem is, hogy vajon hogy néz ki a világnézetük? Ezzel szemben egy 30 éves korában megvakult ember tudja, hogy mit veszített el, és tegyük fel van egy út, amit 30 éven keresztül minden nap megtesz, ismeri mint a tenyerét, aztán valami okból kifolyólag megvakul. Most akkor ennek az embernek, hiába járt arra 30 évig minden nap, fogalma sem lesz arról az útról. Mekkora űr keletkezhet ilyen helyzetben az emberben?