Ismertek nagyon pofátlan embereket?

Az ilyen emberek primitívek. Ez egyfajta fogyaték.

Sztori: volt hapsimról kiderült, hogy csalt fűvel-fával, szakítottunk. Öcsém autószerelő, míg együtt voltunk, ingyen javította a kocsiját. Fél évvel később felháborodva nem értette, mi az, hogy tesóm szól, kb. ennyi lesz a javítás. Szegénykém, azt hitte, neki már élete végéig jár az ingyen szerelés. Nem is kellett megcsinálni a csotrogányt. :D

Én sajnos ismertem egy jó párat.Egy gyerekkori barátnőm volt ilyen.Kaptam pénzt és elhívtam magammal a plázába,mondtam,hogy együnk valamit,de a többiből nekem ruhákat kell vennem.Elmentünk a kajáshoz és mondtam,hogy együnk valami olcsóbbat,hogy minél több jusson mindkettőnknek.Erre ő kinézte az 1000 forintos lasagnet és elkezdett követelőzni.Mondtam neki finoman,hogy erre nincs pénz,együnk inkább kínait,mert az olcsóbb.De nem,neki az 1000 forintos lasagne kell.A végén felemelte a hangját és leordította a fejem,amit én nagyon utálok.Végül kínait ettünk.Szerencsére ezzel már megszakítottam a kapcsolatot,hát mit ne mondjak,nem volt egyszerű lerázni.Ez a "barátnőm" sok mindent elkövetett már ellenem.A másik durva pofátlanság,amit hosszú időn keresztül nap mint nap elkövetett,hogy kéregetett.Régen együtt nőttünk fel,sokat voltunk együtt,de amikor pasija lett,hirtelen el lettem felejtve.Sosem ért rá és furcsa mód elhidegült tőlem.De esténként arra ráért,hogy felhívjon,hogy bocsika,nincs itthon cukor,tudnék e adni?Vagy nincs otthon semmi édessége,nem adnék neki egy csokit?És sorolhatnám.A leggázabb az volt,amikor télen teát csináltam neki nagy,fél literes üvegekben és a -40 fokban vittem át neki.Egyik alkalommal vagy fél órát vártam rá a kapuban.Már majdnem behajítottam a teát az udvarába és otthagytam a francba.Túl sokáig akartam neki segíteni,de ezt a hibát soha többé nem követem el.Nála pofátlanabb ember szerinem nincs ezen a bolygón.

Volt még egy ugyanilyen öribarim,aki máshogy volt pofátlan.Ő egész nap csak sajnáltatni tudta magát,hogy jaj,ő milyen szerencsétlen és már azon gondolkozik,hogy öngyilkos lesz.De amikor én mondtam volna el neki a problémáim,akkor közölte,hogy neked olyanok nincsenek is,ne fárasszál már.Nála ott szakadt el a cérna,amikor lett pasija.Nekem persze nem volt és akkor nagyon vágytam rá,hogy legyen.Ez a pics@ meg képes volt minden nap azért hívogatni,hogy elmesélje,hogy jaj,milyen boldogok,jaj,neki már nincs semmi problémája és hogy milyn jól van.és már nekem is nagyon kéne valami.Hát vele ennyi volt a "barátság".Szerencsére évek óta nem hallottam róla semmit.Biztos talált magának egy másik idiótát,akit piszkálhat.

Talán a közeli barátaim közül 2 ember ilyen. :D Ha nekem van valamim, én megosztom a barátaimmal legyen az szendvics, ruha akármi. De amikor nem kapom vissza soha, az kicsit fáj. A "bepasizott barátnő" téma itt is megvolt/van: legjobb barátnőm talált végre egy pasit magának, én örültem, hogy boldog. Csak nem szeretem hallgatni a jajj de boldogok vagyunk dumát, holott nekem is van barátom és mi is szeretjük egymást. Én is el lettem felejtve szinte egyébként :D Nekem kell rátelefonálnom, ha találkozni akarok(régen minden nap találkoztunk, de min. 2 naponta). Ha meg megbeszéltünk egy közös programot, hogy pl. ketten kiülünk sörözni Margit szigetre, akkor fél órával előtte jön a telefon, hogy ugye nem baj-e ha hozza a barátját... -.-

Kicsit uncsi már. De megszoktam, hogy boldog boldogtalan ki tud használni :D

Én ilyeneket tudok mondani... pl.: van pár ismerősöm, aki soha nem adott a közösbe. Volt hogy lakásavatónk volt, meghívtunk ugye több embert, mondtuk mindenkinek, hogy kaja lesz bőven, hanem italokat azt hozhatnának. Erre jöttek hárman üres kézzel (szerintem összebeszéltek mert elég jóban vannak...)Amikor erre ráterelődött a szó, akkor közölték azért mert ők nem akarnak piálni...Oké de mi meg nem mondtuk, hogy alkoholt hozzanak, ennyi volt a kérés, üdítő, vagy valami alkoholos ital... Hármójuk közül egyébként egy van aki tényleg semmilyen körülmények között nem iszik, de szerintem üdítőt ő is hozhatott volna. A vége meg az lett, hogy a két másik illető végül elkezdte fogyasztani az italokat, elég nagy mértékben , úgy hogy ők ugye semmit se hoztak. Ha ez csak egy eset lenne nem verné ki a biztosítékot, de sajnos elég sok ilyen volt...

Aztán két k9zépiskolai barátnőmmel volt. Nyaralni mentünk közösen egy olyan helyre, ahol én már voltam korábban is. Tudtam, hogy a szállás viszonylag messze van az állomástól, de azért gyalog teljesíthető az út, kértem őket, hogy ne hozzanak sok cuccot. Nem hallgattam rá, hatalmas bőröndökkel jöttek, amiket már a vonaton alig birtak vonszolni, amikor voltak az átszállások. Amikor megkérkeztünk az állomásra, akkor konstatálták, hogy jéé ez tényleg nagyon messze van, főleg úgy hogy nekik a cuccaikat kéne cipelni...Persze valahogy még ennek tetejében én lettem a hibás, mert hogy minek jöttem akkor elő az ötlettel, hogy ilyen helyre menjünk nyaralni, úgy hogy nincs kocsink és nehéz a közlekedés... Csak néztem mint a moziban: egy szóltam, kettő főleg mivel nekik nem volt semmi pénzük direkt úgy beszéltük meg, hogy a lehető legolcsóbban hozzuk ki a nyaralást. A nagyszüleim nyaralójába mentünk, a vizet, villanyt, gázt stb... mindent a nagyszüleim álltak, nekik semmit se kellett volna tenni, azonkívül, hogy jólérzik magukat, na meg persze megbeszéltük, hogy a kajapénzt összedobjuk közösen... Hozzáteszem a nagyszüleim vásároltak be nekünk előzetesen, tehát hagytak ott nekik tartóstejet, száraztésztát, jégkrémet, üditőket mindenfélét....kb. nekünk csak kenyeret meg némi felvágottat kellett volna venni... Szóval ott az állomáson már ment a hiszti, hogy hogy a fenébe gondoltam hogy majd eljutunk a szállásra, meg hogy taxival kell mennünk. Én mondtam nekik, hogy ez egy 500fős település itt nincsen taxi... Mire hogy akkor a közeli nagyvárosból rendeljünk egyet. Én azt nagyon nem akartam mert az közel egy vagyon lenne. Ők erősködtek, hogy összedobjuk rá a pénzt és úgy nem sok, végül belementem. Elvitt minket a taxis a szállásra, ott én fizettem ki a taxist (holott én ugye nem is akartam taxizni) de ugye csak azért fizettem ki, hogy hárman egyszerre a taxis előtt ne kelljen a pénzzel vacakolni, ne számolgassa mindenki, hogy akkor ki mennyit is ad bele. Gondoltam majd bent a nyaralóban megadják. Aztán jött az hogy venni kéne némi élelmiszet, mondom gyerünk el a boltba. Ááá nem az messze van ők nem mennek, menjek én...Hozzáteszem egy kilóméter a bolt, nem lenne az olyan vészes, persze menjek csak én egyedül cipekedjek is. Még megkérdem mit kérnek, rendelnek ezt-azt... hazacipelek mindent. Hiába egyezünk meg, hogy a kaja árát összedobjuk, nem adtak bele utólagosan se semmit. Aztán főzés: nyafogás hogy ők nem tudnak főzni. Mondom, együnk a strandon?? Nem, az túl drága. Akkor vállalom, hogy főzök, de legalább segitsenek, krumplipucolás, mosogatás meg ilyen egyszerűbb dolgokban... itt is megy a nyafogás, kedvetlenség, végül én csináltam mindent. Aztán programokat illetően, mondom menjünk a strandra....mire hogy jajj messze van... kb. 1,5 gyalog ráadásul szabadstrand és nekünk akkor nagy szemont volt a spórolás. De kb. mintha könyörögni kellett volna, hogy próbálják jól érezni magukat...A legjobb az volt, amikor egyikőjük benyögte, hogy "szívás ez a hely"...Na azóta nem hivtam őket nyaralni sehová, a vicc pedig hogy jövőre ők nem értették, hogy most miért is nem megyünk...

5-ös válaszolónak

Eddig sajnáltam,magam amiért nincsenek barátaim.Már nem sajnálom :)

Rokonaim például

Vettek egy kutyát,panelban laknak,anyám kertes házban,oda vitték hozzá,kérték,könyörögtek hadd maradjon ott,majd jönnek többször is egy héten etetni sétáltatni.

6

nem fejeztem be,persze már örülni kellett,ha havonta egyszer eljöttek a kutyushoz.Ha anyám nem vesz neki enni,éhen is halt volna,ha mertünk szólni,akkor az volt a válasz,hogy dolgoznak nem érnek rá,jönni.Anyám is dolgozott,de persze az nem érdekes,vagy,hogy hoztak volna kaját,ha jöttek akkor is csak annyi ennivalót hoztak,amit a kutya aznap meg is evett,sétálni pedig még akkor sem vitték,anyám vitte ki néha,szegényt.

A történetek pofátlan főszereplői tipikus paraziták, élősködők + bunkók.

Aki pedig megengedi, hogy akarata ellenére egy kutyát sózzanak a nyakába, meg is érdemli.