Ez baj? (részletezve lenn)

Szóval,nem tudom hogy jó helyre tettem-e, és remélem nem baj ha hosszú lesz. Kíméljetek a támadó válaszoktól!

Én egy 16 éves, gimis lány vagyok. Soha nem volt sok barátom/barátnőm. Engem soha nem lehet megismerni, maximum csak felszínesen. Még tegnap anya is mondta, hogy nem ismer engem eléggé. Társaságban sem szoktam magamról,másról mesélni, vagy történeteket mesélni. Nagyon csendes,visszafogott vagyok. Ezért alsóban is sokszor kigúnyoltak. Nem merek, félek nagyobb társaságba megszólalni. Legjobb barátnőm, barátnőméknek sem merek szinte semmit sem elmondani(mert ha elmondom valakinek egy titkom, vagy érzékeny pontom akkor rögtön olyan kínosan érzem magam) ezért már soha nem szoktam szinte semmit ilyesmit sem elmondani.

Tipikusan vezető vagyok. És ezt sok helyen érzékeltetem.

Sokak szerint, nincsenek érzelmeim, mert ha mondjuk mondanak rám valamit vagy ha gúnyolnak akkor vagy visszavágok valami csúnyábbat, és nem szólok erről senkinek. És nem érzek olyat, hogy mindjárt elbőgöm magam az előbbi gonoszságok hallatán. Mindig ilyen voltam. Kérlek ne szóljatok le, de amikor a mamám is meghalt(3.-os voltam) akkor sem sírtam, és semmikor sem, semmi halálhír esetén. De titokba még mindig iszonyatosan hiányzik, csak nem kürtölöm szét, és sokat sírok éjszaka ilyenek miatt(persze akor amikor senki nem lát!) Azóta vagyok ilyen 'érzelem nélküli' vagy nem tudom....mindig ilyen voltam. Az hogy ilyen vagyok, még miben ütközik ki? És soha nem veszem észre ha valakit pl. szerettem megbántom, mert én természetesnek veszem azt hogy nekem ez lepereg.

Mi a véleményetek az ilyen lányokról?

Kérlek ne töröljétek a kérdést, már muszály volt ezt leírnom

köszönöm ha elolvastad