Mennyire normális ez?
Szerintetek mennyire "kötelező", hogy a szülő támogassa a gyerekét? Mi az ami normálisnak mondható és mi az ami már nem(gondolok itt mind a 2 végletre).
Saját példából kiindulva...én még a szüleimmel élek, tanulok és mellette dolgozok( havi max 25 ezer forint fizetésért). De nem tudom, hogy milyen lenne az életem a nagymamám nélkül mert az életünkben kapott dolgok nagy részét neki köszönhetjük. Ott kezdődött, hogy anyáék nála laktak egy 1.5 szobás lakásban még a házasságuk elején, és nem kellett neki se lakbért sem semmi mást fizetni, csak gyűjtögetni. Tehát a "normális modell" ott lenne éppen anyáék előtt, ahogy egy gyereket segíteni kellene. De 1 kezemen meg tudom számolni, hogy a szobámba hány dolgot kaptam a szüleimtől. Az ágyam, a szekrénysorom, a szőnyegem, a tv-m, minden nagymamámtól van. Ugyanez az öcsémnél, szekrénysor, ágy stb. Még csak a kocsinkat amit nem régen vettük, azt is csak úgy tudtuk megvenni, hogy amit nagymamám örökölt, egy részét nekünk adta.
Ehhez képest folyamatosan a fejemhez vágják, hogy mennyi mindent adnak nekem, holott mielőtt elkezdtem volna dolgozni, félévente kaptam valamilyen ruhafélét, vagy esetleg turiból, néha-néha unokatesótól örökölt ruhákat hordtam. Ha kérek mondjuk 1000 Ft-ot, akkor húzzák a szájukat, nagyon nehezen adnak, ezért nem is szeretek kérni(meg sokszor nem is merek). Amennyire tudom fedezem magamnak azokat a dolgokat, amikre egy hónapban költök.
Nem mondom, hogy sokat keresnek, de azért keveset sem. Apa dohányzik már 30 éve, sokszor van nálunk buli, ahova megveszik a márkás piákat, meg nagy vendégséget rendeznek, de ha én kérek valamit a boltban, ami mondjuk 200 Ft-nál drágább, akkor csak azt hallom, hogy nincs pénzünk erre.
Mennyire normális ez a hozzáállás?
válasza:Becsüld meg a nagyidat.Nekem anyósjelölt ilyen,mindent akar adni,utolsót is nekünk adja :)
Szüleidről nem tudok mit írni..aki ennyire sajnálja a gyerekétől,akkor majd ne is várja,hogy ha úgy alakul,akkor majd te segitsd őket.Csak annyira,amennyire ők téged..
Nekem sem sokat adtak a szüleim mikor otthon éltem,de mindenem meg volt.Most,hogy külön élek,hát semmit nem engednek,hogy vigyek nekik,illetve valamit is én vegyek,ha apum megy vásárolni..De azért mégis viszek.
Hát,ne haragudj,de megvan a véleményem a szüleidről! Egyszerűen jellemezve: élősködők!
Nekem lesült a pofámról a bőr,amikor Apósomnak kellett vásárolnia,hogy tudjunk enni- nem lakunk együtt. Ugyan csak égett a pofámon a bőr,amikor a saját szüleimtől kellett 3000-et kérnem,hogy kihúzzuk amíg nem lesz utalás-mondjuk mi elég spec. helyzetben vagyunk,de akkor is elég car érzés volt,amikor segítséget kellett kérnünk/ elfogadnunk!
Különbözőek vagyunk,Te is különbözhetsz a szüleidtől!! Becsüld meg a nagyid!!
Én azt mondom Anyaként,hogy amíg teheti a szülő,támogassa a gyermekét,ha szüksége van rá!!- írom én,akinek gyerekként tényleg minden bajom volt,amikor segítség kellett!!...
Ha már nincs,vagy nem lenne a támogatásra szüksége a gyereknek- csak ahogy a Te szüleid is nem arra költik a pénzt,akkor hagyni magára a gyereket. Tanulja meg,hogy mire legyen esze! Sajnálom,hogy a szüleid nem tudják értékelni a sok jót,amit kaptak!!
Te legyél a szöges ellentétük,és igyekezz a saját talpadon állni!! Mutass jó példát-amit a Te szüleid nem fognak ugyan értékelni,de mindenki más igen!!
Nálunk egy egyébként úgy van,hogy Anyósom kb annyit adott a fiának,hogy: alkoholista anyuka,villany sokszor nem volt,fát a Párom gyerekként lopott a hozzájuk közel levő erdőből,mást is lopott a Párom gyerekként a szintén nehéz sorsú haverjaival,hogy enni tudjanak,hogy a villanyt vissza kapcsoltathassák,hogy tanulni tudjon... Ez az ember 17 évesen,szakmával a kezében elment otthonról,a nagyanyjához. 17 éves kora óta dolgozik folyamatosan,a Mamája annyit segített,hogy hitelt vett fel,hogy a Párom egy parasztházat tudjon venni,amit már bontásra ítéltek volna,de elkezdte csinálni- együtt fejeztük be,itt lakunk most. A Párom a Mamájánál lakhatott,persze nem kért érte a Mamája semmit-bár a Párom valamennyit mindig adott oda neki. A mai napig,ha úgy áll a dolog,hogy családiig kellene 1-2 ezer forint,akkor a Párom Mamája ad kölcsön. Jó pár bútorunk is Tőle van,ami nem új ugyan,de használtan is nagyon nagy szolgálatot tett,illetve tesz is a mai napig nekünk!
Szerintem az a normális,ha a gyerek csak akkor kér segítséget,ha már muszáj,addig fogadja el,ameddig muszáj,a szülő pedig addig segít,ameddig muszáj. Bár amint nagykorúak lettünk,dolgozunk,a szüleinktől semmit nem várhatunk el,Ők mégis képesek segíteni,mert nem a felnőttet látják bennünk!
Üdv: Nagycsaládos
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!