Az idősebb korosztály miért nem képes megérteni a fiatalok problémáját?

A szüleim reggel 5-kor keltek minden nap (szombaton is), hogy dolgozni menjenek.

Mi reggel 7 körül kelünk, 9-re elég beérni, de este 8-ig dolgozunk, amin senki nem rántja már fel a szemöldökét. Nem állunk neki sajnálkozni, ha valaki naponta 12-14 órát nyom le a munkahelyén plusz bérezés nélkül.

Régen nem volt plazma TV, internet, számítógép, külföldi nyaralás, kocsi és még ezer dolog, ami után ma vágyódunk vagy jobb esetben meg is tehetjük.

Régen kaja volt, fekete-fehér nyomógombos tv korlátozott adással, évente 1 hét szakszervezeti üdülés, ha kiérdemeltük, néha egy kis színház, mozi, Május1 ruha, tárcsás mosógép.

3 generáció is együtt élt 50 nm-es panelben hosszú évtizedekig, mire a "fiatalok" el tudtak költözni.

Ma nem akarunk összeköltözni a nagyival/dédivel és felvállalni, hogy ápoljuk, ha beteg, gondoskodunk róla, ha már egyedül maradt. Ma már a mi kis célunk a saját tulajdonú lakás, ahol csakis nekünk van jogunk tartózkodni. Hát én azt gondolom, hogy ehhez ma is kell az erőfesztítés és a munka. De régen is kellett hozzá.

Szerintem, nekünk fiataloknak, nagyon meg kéne becsülnünk a saját kis 40 nm-es különálló albérletünket és hajtani a munkahelyen, mint a muskátli, ha többet szeretnénk. Szerintem örüljünk, hogy ma élhetünk fiatalként.