Ti a barátnőtöknek tartanátok egy olyan embert akivel nem beszéltek pl 3 hétig?

kevés barátnőm van, konkrétan csak kettő

egyikük itt lakik tőlem pár utcára, van, hogy minden nap kommunikálunk, van, hogy hetekre eltűnünk egymás életéből

a másik barátnőm több 100 km-re költözött, egy évben max 3-4 alkalommal tudunk találkozni, év közben max 10 mailt váltunk, meg kb ugyanennyit chatelünk, telefon, sms nem játszik - mégis töretlen a barátságunk

Szerintem az a pár hét vagy 1-2 hónap nem olyan sok idő, mert ugye, az ember tanul vagy dolgozik / esetleg mindkettő /, meg elvégzi egyéb teendőit, jön-megy. Elfoglaltak vagyunk, pláne már felnőtt korban, meg még ha párkapcsolat, család is van, a barátok kicsit háttérbe szorulnak.

Nekem is van olyan barátnőm, akivel már 3 hete nem találkoztam, de azért keressük egymást.

Nem is tudom,érdekes kérdés.

Az egyik "barátnőm" immár közel fél éve tojik a fejemre,és másfél hónapja egyáltalán felém sem szagol,nem beszéltünk(Mondanom sem kell,mióta nem keresem)

Nálam ez már nem barátság.Nem érdeklődik.Nagyon,nagyon rosszul esik.De már szinte megalázkodásnak éreztem az állandó puncsolást.Nem hiszem el hogy nincs egy szabad órácskája találkozni,azt pláne nem,hogy 2 perce felhívni,írni fészbukon.A legrosszabb az egészben hogy nem is vesztünk össze,én nem ártottam neki,fogalmam sincs miért csinálja.Nálam ez már nem barátság.

2 legjobb barátnőmet elvesztettem(velük szinte mindennapos volt a kapcsolat),a többivel nem túl gyakran.Amennyire az önbecsülésem engedi.A többiek megkeresgetnek,de nem annyiszor,mint amennyire szükségem lenne.Ez van.

Akik a városomban laknak, azokkal 1-2 hetente dumálok.

Akik Pesten, azokkal úgy 3-4 havonta.

Igaz, kölcsönösen szoktuk egymást keresni.