Mikor azt hiszed egyszer minden jóra fordul..és aztán csak még rosszabb és még rosszabb lesz.. Elkeseredésemben már ezen gondolkodom,de ehhez gyáva vagyok. Nem tudom mi jön még? Öngyilkosság?

Ez felháborító!!!

Most már szerencsétlen, depressziós, válságban lévő embereket próbálnak behálózni jehovatanúi...

Képesek alulmúlni önmagukat, ezt még én se gondoltam volna róluk.

Tényleg felháborító? Pedig sokkal több életet mentettek már meg, mint sokan gondolják!

A felháborító az a közöny, ami miatt ennyi ember kerül manapság súlyos érzelmi válságba. Az a sok hamis vigasztaló, akik nem hogy megvígasztalni nem képesek kielégítő módon a lehangoltakat, hanem igazi értelmet sem tudnak felkínálni az életüknek.

Ez a világ ilyen! Sokan próbálnak segíteni, sokféle módon, de az a segítség igazán értékes, amelyik az igazságra épül, nem illúziókra, mesékre.

Amelyik arra kér, hogy az életet válaszd, és meg is indokolja miért?

Hányan tudják valóságosan megindokolni, hogy az életnek nagyszerű értelme van? Hányan ismerik igazán az élet értelmét, azon kívül, hogy továbbadod az életet a gyermekeidnek. Sokan csak ebben látják az élet értelmét és ennyi.

Ez pedig kevés, nagyon kevés.

A kérdezőnek azt szeretném írni, hogy az olyan, nem vígasztalókra ne is reagáljon, amilyen az első válaszoló is volt. Említést sem érdemel, ne figyeljünk rájuk!!!

Ez fontos, hiszen az életerőnket is elszívhatják és nem hagyják, hogy a jót lássuk meg a rosszban.

Mert van jó minden rosszban. Mellesleg nem biztos, hogy olyan rossz a helyzetünk, mint ahogy mi képzeljük. Sokszor kiderül, hogy azért láttuk csak olyan végtelenül lehangolónak, reménytelennek a helyzetünket, mert akkor és ott nem vettünk figyelembe valamit, amit később már látunk világosan, de akkor nem vetük észre.

Az élet bizony most nem habostorta, de nem is értelmetlen dolog.

"Nem akarok már több rosszat.Azt mondták 7 évente változik az ember sorsa."

Az ilyen spekulatív filozófiákra ne adj, félrevezetnek.

Az életünk folyását legnagyobbrészt mi irányítjuk, ez ha úgy tetszik igazolt tudományos tény.

Valóban, mindenkinek, mégegyszer: MINDENKINEK az életében vannak tragédiák, sokszor súlyosabbak, mint amit látszólag hordozni tudnánk. Ezekbe bele lehet rokkanni érzelmileg és sajnos vannak, akik bele is rokkannak. De ez nem törvényszerű és legfőképpen nem csak azon múlik, ki milyen módon tudja feldolgozni, esetleg mennyire veszi a szívére, vagy félvállról a dolgot!

Nagyon sok lelkiismeretes és felelősségteljes ember tudott már viszonylag "egyszerűen" túllépni az élete válságán, még olyanok is, akik tényleg nagy személyes traumákon estek át!

Sok olyan értékes ember példája igazolja ezt, akik pl. megjárták a v.háborút, és mindenüket elvesztették, beleértve a családjukat is.

Kell ennél nagyobb tragédia? És ez rengeteg emberrel megtörtént. Közülük sokaknak segített a hitük, mely az élet értelmét még azokban az időkben is biztosította. Pedig ott aztán mindenféle emberi bölcselkedés elhangzott az élet reménytelenségével, kilátástalanságával kapcsolatban, ami sok ember életét tette tönkre, hiszen minden a fejekben kezdődik el.

Igenis a világnézeted nagyban meghatározza az életed minőségét és sokszor hosszát is. Erre figyelj oda.

És mivel a világnézetünk ennyi mindent meghatározhat, biztosan nem mindegy, hogy milyen is az, miben, kiben hiszünk.

Ennek eldöntéséhez bizony jó adag bölcsesség kell és tiszta, pártatlan, őszinte szív.

"nem kérek sokat az élettől csak annyit, hogy még láthassa a dédunokáját.Ő is meg mama is mert ő is nagyon beteg."

Hidd el, örülnék, ha ez megadatna az "élettől" neked, de ettől sokkal több jót is kaphatsz "tőle".

Viszont fontos, hogy reálisan láss: ezek azok, amiket a legkevésbé tudunk befolyásolni életünkben. Reménykedhetünk, reméljük is, de ennek a megvalósulásának a hiánya sem szabad, hogy mély depresszióba sodorjon, mert sok más öröm vár még rád is!

Ha megszabsz magadban önkényesen egy célt, ami egy szelete az életednek és amit szeretnél elérni, akkor az a cél legyen valóságos.

Ha történetesen megadatna neked az, amit a nagyikkal kapcsolatban szeretnél (bárcsak így lenne!), onnantól kezdve már boldog lennél és megoldódna minden gondod?

Ugye nem? Vagyis ennél többet kell (el)várnod az élettől ahhoz, hogy tartósan jól érezhesd magad a bőrődben, akár boldog is legyél.

De ehhez az életedet neked TUDATOSAN kell irányítanod, vagyis reális célokat kitűzve, meg kell tervezned és meg kell valósítanod az életed pozitív dolgait. Azokat a dolgokat, melyek a te és a családod, valamint minden környezetedben lévőnek is a hasznukra vannak.

Határozd el, tervezd meg, és valósitsd meg a céljaidat és ne a 'sors'-tól várd a megoldást, hiszen ha az átveszi az irányítást felettünk, akkor csak a vak szerencsében bízhatunk, fortuna asszonyság viszont a legtöbb esetben valóban vak.

Mivel olvastam, hogy milyen szőrnyű dolgokon mentél keresztül, szeretnék veled megosztani néhány vigasztaló gondolatot. Talán segíteni fog feldolgozni a helyzetet. Nekem is sokat segítettek!

Segítség ’Istentől, aki kitartást és vigasztalást nyújt’

KÖZEL 2000 évvel ezelőtt a bibliaíró Pál azt írta Jehováról, hogy ő „a kitartást és vigasztalást nyújtó Isten” (Róma 15:5). Mivel a Biblia arról biztosít minket, hogy Jehova az idő múlásával sem változik, biztosak lehetünk benne, hogy ő ma is vigaszt nyújt azoknak, akik szolgálják őt (Jakab 1:17). Sőt, a Biblia azt is feltárja, hogy különbözőféleképpen vigasztalja azokat, akiknek szükségük van rá. Mire gondolunk ezalatt? Isten erőt ad azoknak, akik hozzá fordulnak imában, és a segítségét kérik. Ezenkívül arra indítja az igaz keresztényeket, hogy vigasztalják hívőtársaikat. Továbbá szívet melengető beszámolókról gondoskodik Szavában, a Bibliában, melyek különösen meg tudják erősíteni azokat, akik gyermekük halála miatt gyászolnak.

„Jehova meghallotta”

Dávid király ezt írta Teremtőnkről, Jehováról: „Minden időben bízz benne, ó, nép! Öntsétek ki előtte szíveteket! Isten a mi menedékünk” (Zsoltárok 62:8). Miért bízott ennyire Dávid Jehovában? Ezt írta magáról: „Kiáltott ez a nyomorult, és Jehova meghallotta, kimentette minden nyomorúságából” (Zsoltárok 34:6). Dávid minden lesújtó helyzetben, melyet átélt, Istenhez imádkozott, és ő mindig a segítségére sietett. Dávid tapasztalatból tudta, hogy Isten támogatni fogja, és segít majd neki kitartani.

A gyászoló szülőknek tudniuk kell, hogy Jehova fenn fogja őket tartani mérhetetlen szomorúságukban, ahogy Dáviddal is tette. Közeledhetnek nagy Istenünkhöz, az ’Ima Meghallgatójához’, bízva abban, hogy segítségükre siet (Zsoltárok 65:2). William, megjegyzi: „Sokszor éreztem úgy, hogy már nem bírom tovább a fiam nélkül, és kértem Jehovát, hogy adjon enyhülést. A mai napig is erőt ad, és bátorít, hogy ne adjam fel.” Ha te is hittel imádkozol Jehovához, ő, aki az egek hatalmas Istene, fenn fog tartani téged. Végső soron Jehova Isten ezt ígéri azoknak, akik igyekeznek szolgálni őt: „én, Jehova, a te Istened, megragadom jobbodat, én, aki ezt mondom neked: »Ne félj! Én megsegítelek«” (Ézsaiás 41:13).

Az igaz barátoktól jövő támogatás

A gyászoló szülőknek gyakran időre van szükségük, hogy magukban gyászoljanak, és feldolgozzák a veszteséget. Az azonban nem lenne bölcs, ha túlságosan sokáig kerülnék mások társaságát. A Példabeszédek 18:1 szerint „aki elszigeteli magát”, kárt szenvedhet. Tehát a gyászolóknak vigyázniuk kell, nehogy az elszigetelődés csapdájába essenek.

Az istenfélő barátok nagy segítségükre lehetnek a lesújtottaknak. A Példabeszédek 17:17 megállapítja: „Minden időben szeret az igaz társ, és testvérül születik a nyomorúság idejére.” Lucy a fia elvesztése után a gyülekezetben lévő igaz barátainak köszönhetően vigaszra lelt. A következőket mondja róluk: „A látogatásaik sokat segítettek, jóllehet olykor alig beszéltek. Az egyik barátnőm olyan napokon látogatott meg, amikor egyedül voltam. Tudta, hogy ilyenkor csak otthon sírok, ezért gyakran eljött, és együtt sírt velem. Egy másik barátnőm mindennap telefonált, és bátorított. Mások meghívtak magukhoz egy-egy étkezésre, és ezt a mai napig megteszik.”

Noha az a mély fájdalom, melyet a szülők a gyermekük elvesztése miatt éreznek, nem könnyen múlik el, az Istenhez intézett ima és az igaz keresztény barátok társasága valódi vigaszt nyújt a gyászolóknak. Sok keresztény szülő, aki elvesztette a gyermekét, érzi azt, hogy Jehova vele van. Igen, Jehova „meggyógyítja a megtört szívűeket, bekötözi fájó sebeiket” (Zsoltárok 147:3).

Bibliai beszámolók, melyek megvigasztalnak

Az imán és az építő társaságon kívül Isten írott Szava is a vigasz forrása a gyászolóknak. A bibliai beszámolókból kiderül, hogy Jézus erős vágyat érez arra, és a képessége is megvan ahhoz, hogy megszüntesse a gyászoló szülők fájdalmát, és visszahozza a halottakat az életbe. Az ilyen beszámolók igazi vigaszt jelentenek azoknak, akik gyászolnak. Nézzünk meg két ilyen történetet.

A Lukács 7. fejezete leírja, hogy mi történt, amikor Jézus egy temetési menettel találkozott Nain városában. Az emberek egy özvegyasszony egyetlen fiát készültek eltemetni. A 13. vers így szól: „amikor az Úr meglátta, megszánta őt, és ezt mondta neki: »Ne sírj!«”

Nem sokan mernék azt mondani egy édesanyának a fia temetésén, hogy ne sírjon. Akkor Jézus miért mondta ezt? Mert tudta, hogy az édesanya szomorúsága semmivé lesz. A beszámoló így folytatódik: „[Jézus] odament, megérintette a ravatalt, és akik vitték, megálltak, ő pedig így szólt: »Ifjú, mondom neked, kelj fel!« Erre a halott felült, és beszélni kezdett, ő pedig átadta az anyjának” (Lukács 7:14, 15). Az édesanya minden bizonnyal ismét zokogásban tört ki, de most már az örömtől.

Egy másik esetben Jézushoz odament egy Jairus nevű férfi, aki a segítségét kérte a 12 éves, súlyosan beteg lánya miatt. Nem sokkal ezután megtudták, hogy a kislány meghalt. A hír hallatán Jairusnak majd megszakadt a szíve a fájdalomtól, de Jézus ezt mondta neki: „Ne félj, csak higgy!” Jairus házához érkezve Jézus bement az élettelen lányhoz. Megfogva a kezét, ezt mondta neki: „Leányka, mondom neked, kelj fel!” És mi történt? „A leány pedig azonnal felkelt, és járkálni kezdett”. Mit tettek erre a szülők? „Magukon kívül voltak a nagy elragadtatástól.” Amint Jairus és a felesége magukhoz ölelték a lányukat, óriási boldogságot éreztek. Olyan volt, mintha csak álmodnának (Márk 5:22–24, 35–43).

Az ilyen részletes bibliai beszámolók, melyek gyermekek feltámasztásáról szólnak, megmutatják a gyászoló szülőknek ma, hogy mire számíthatnak a jövőben. Jézus ezt mondta: „eljön az óra, amelyben mindazok, akik az emléksírokban vannak, hallani fogják az ő hangját, és kijönnek” (János 5:28, 29). Jehovának az a szándéka, hogy a Fia életre keltse azokat, akik meghaltak. Sok millió gyermek, aki meghalt, ’hallani fogja az ő hangját’, amikor így szól majd: „mondom neked, kelj fel!” Ezek a fiatalok ismét együtt lesznek a szüleikkel, akik Jairushoz és feleségéhez hasonlóan ’magukon kívül lesznek a nagy elragadtatástól’.

Ha elvesztetted a fiadat vagy a lányodat, kérünk, ne felejtsd el, hogy Jehova a feltámadáskor örömmé tudja változtatni a bánatodat. Hogy részed lehessen ebben a csodálatos kilátásban, fogadd meg a zsoltáríró buzdítását: „Keressétek Jehovát és erejét, szüntelenül keressétek arcát. Emlékezzetek csodálatos tetteire, melyeket véghezvitt, csodáira” (Zsoltárok 105:4, 5). Igen, szolgáld az igaz Istent, Jehovát, és imádd őt elfogadhatóan.

Milyen eredménye lehet már most annak, ha ’keresed Jehovát’? Istenhez intézett imádból erőt nyersz, igaz keresztény társaid szerető törődése megvigasztal, Isten Szavának a tanulmányozása pedig lelket önt beléd. Továbbá a közeljövőben tapasztalni fogod, amint Jehova ’csodálatos tetteket és csodákat’ visz véghez, hogy te és a halálban elvesztett gyermeked örökké tartó jólétnek örvendhessetek.