Ilyen esetben mit lehet tenni?
Már most elnézést szeretnék kérni, h ebbe a kategóriába írom a kérdést, de nem találtak jobbat.
Arról lenne szó h 24 évesen nagyon unom, h visszaélnek az ember jóindulatával.
Alapjában véve úgy gondolom, h elég barátságos, normális, másokat nem kihasználó, segítőkész személy vagyok ennek ellenére úgymond mindig én húzom a rövidebbet.
Gondolok itt arra, h ismerősöknek szívesen adom kölcsön x szerszámom mégis úgy kapom vissza, z nem lenne pofám így visszaadni.
Vagy szimplán megadom a tiszteletet és le se tojják.
Ezzel igazából meg nem is lenne gond, de mikor megjegyzést teszek, stílust váltok és számonkérém, h mi miért akkor meg megy a dadogás, a magyarázkodás aztán meg a hátam mögött a megszolás, h mekkora segg vagyok, mert szóvá mertem tenni, h mi újság van.
Hihetetlen, z mindenki panaszkodik, mert, h milyenek az emberek, közben meg ha valaki jót tesz velük le se.....
Aki hasonló problémával küzd h oldotta meg?
Köszönöm előre is a válaszokat!
Első vagyok.
Mit bánom én az emberiség 80%-át, a 20-ból még mindig bőven akad a én gondolkodásomnak megfelelő. :-) Egyébként meg szerintem nem ilyen sötét a helyzet, a tapasztalatom pont fordított, tehát 80-90% normális, normális gondolkodással, és persze vannak gyökerek. De én valahogy nem vonzom őket, vagy talán már eleve be sem próbálkoznak velem. Pedig vannak szakmunkás barátaim, vannak 8 általánossal, diplomával, öregek és fiatalok. Egy diplomás, felnőtt nő gondolkodott hasonlóan, azóta nem beszéltem vele. Kényszerpihenőn van. :-) Szóval iskolai végzettségtől biztosan nem függ, a neveltetéstől annál inkább, de taplókat diplomás emberek is nevelnek. :-)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!