Hitet es eletcelt vesztett fiatal nö vagyok. Hogyan toväbb?
Mindig is kulföldön szerettem volna elni, dolgozni, de hiaba probalom, nem jön össze az elet.
Mar több mint egy eve kint elek kulföldön a parommal. Bevandorloknal dolgoztunk, akik becsaptak minket. A pärom most egy mäsik bevandorlonal dolgozik,de ez normalis, nem fogja becsapni. A päromnak szerencseje van, hogy "magunk fajta" embernek szuksege van a munkäjära, de en mär egy jo ideje nem talälok munkät sehol sem. Hiaba beszelek szepen angolul, nem ällnak velem szoba az itteniek. Csak a sajät fajtäjukat veszik fel. Nem vagyok nagyra vägyo, szemetet szedni is nagyon szivesen elmennek, de szamukra en idegen vagyok, ätneznek rajtam, egyszeruen semmibe vesznek. Pedig csak ket kezi munkät kertem, semmi többet. Nincs mär olyan ceg a varosban, ahol ne kilincseltem volna mär legaläbb szazszor. Teljesen hulyenek neznek, hitegetnek, ahelyett hogy nyiltam megmondanak, hogy szamomra nincs munka es punktum. Nem vagyok rossz megjelenesu, mäsok szerint szep vagyok, de nem kihivo.
Nagyon el vagyok keseredve, ahogy elnezem az itteni embereket. Mas fiatal nö dolgozik, autot tart fent, nem nezi az arat annak amit a kosarba tesz, hetvegen nyugodtan bulizik. Tini lanyok mennek a plazaban, legaläbb 3-4 märkaboltos szatyor log a kezukön, majd bemennek a cukräszdäba, es horribilis äron vesznek egy sutit, meg egy shake-et. Mindig is nagyon szegenyen eltem Magyarorszagon, sporolni kellett egy 3 ezer forintos Kinais cipore is. Eppen ezert olyan elkeseritö, hogy sokszor szebb es markasabb ruhakat hajitanak a kuka melle, mint amire nekem barmikor is telt.
Nem nagypofaval indultam neki a kulföldi eletnek, tudtam hogy mihez tartsam magam. Mäs orszagokban is voltam mär. Az bant a legjobban, hogy akarhogy erölködöm, nem vagyok ura a helyzetnek.
Haza menni meg inkabb öngyilkossag.
Szeretjuk egymast a parommal, ö maga kerte, hogy ne menjek haza, ha nincs munkam, akkor sem, inkabb eltart. Kerlek ne iteljetek el.
Tudom, hogy nem megy mar sokaig.
Bocsanatot kerek, ha valamit rosszul fogalmaztam. Ideges vagyok. Köszönöm a välaszaitokat.
Igen, a külfölddel pont ez a baj. Magyarországon legalább nem néznek át rajtad, legalábbis nem azért, mert "idegen" vagy.
Próbálj meg valamit tanulni, amiben más lehetsz, mint a többi szintén bevándorló, vagy akár natív kétkezi munkát kereső. Otthon is meg lehet tanulni sok mindent, ahol nem a papír számít, hanem az ismeret. Valószínű ez egy olyan szakasza az életednek, ahol át kell gondolnod, hogyan tovább. Sajnos ennél többet nem tudok én sem kitalálni, csak hozzátenni még: fel a fejjel!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!