Miért kötelező minden nőnek férjhez menni ÉS gyereket szülni?

Én 30 éves vagyok,nő férjhez ugyan mentem,de gyereket nem szeretnék.A férjem 17 évvel idősebb,mint én ,és ő se szeretne már(neki van két majdnem felnőtt:-).Szóval kiegeszítjük egymást.

Engem még senki nem eröltetett,még Anyám,Nagyanyám se,sőt inkább gyerekellenesen kampányolnak..."Bármi történik a te gondod lesz,a pasitól el lehet válni ,a gyerektől nem...Meghát mire a ami világban?A gyerek nem arról szól ma már,hogy jut annak is egy tányér leves,meg egy sarok a garzonban...Amúgy se szeretem a kisgyerekeket,nincs türelmem hozzájuk idegesítenek...A gyerekes barátnőimnél is csak nagy nehezen vágok hozzá jó pofát...Nahát,de szép...Ja kb ronda,ráncos,taknyos E.T...:-D

El nem tudom képzelni,hogy az életem a gyerek körül forog,és még azt a minimális" luxust" is megtagadjam magamtól(fodrász,a sokat szidott műköröm,egy-egy márkásabb ruci néha) a gyerek miatt,mert akkor erre nem tellne.Minden tiszteletem azoké akik nem ilyenek,amig engem nem néznek ezért hülye önző r...-nak...

Kedves Utolsó,

teljesen osztom, amit írtál, én már írtam kettővel előtted, de most is hangsúlyozom: nem attól önző ribanc egy ember, ha nem akar gyereket szülni, vállalni, hanem attól, ha az embertársaitól, gyerekeitől ezt elvárja, azokra ezt ráerőlteti, csak mert NEKI személy szerint ez a NORMÁLIS. Hogy merészeli bárki is kritizálni a másik embert annak eltérő véleménye, életfelfogása, életmódja miatt?? Tényleg!

Érdekes, hogy a gyerekszülés elmulasztása mekkora felháborodást, milyen fikadobálást tud kiváltani, de az ellentétes oldalon előforduló iskolázatlan, tudatlan, lusta, türelmetlen, gyerekével kiabáló és nagyon gyakran leharcolt külalakú kismama, anyuka az meg milyen kis jópofi, csak mert olyasvalamit vitt véghez, amire bármely biológiailag arra alkalmas ÁLLAT is képes: szaporodott.

Nem akarok elfogult lenni, de ha NŐKRŐL beszélek, és TELJESÍTMÉNYRŐL, akkor az atomfizikus-, orvos-professzor, kiváló művészi képességekkel megáldott hölgyeket miért nem magasztaljuk? Kissé feminista megnyilvánulásnak tűnhet(bár nem vagyok az).. De miért nem méltatja őket a lőtéri kutya se? Pedig ők többet tesznek az emberiségért, mint a fenti anyuka, aki lehet, hogy éppenséggel egy bűnöző hajlamú, vagy egy- a társadalom számára totál haszontalan- léhűtő alakot..

A fenti soraimmal nem azt kívánom kifejezni, hogy gyerekszülés ellenes vagyok(mivel én is szeretnék saját gyermeket), csupán szeretnék hozzájárulni az álszent, hazug, és gyakran szemét megjegyzésekkel kifejezett begyepesedett eszmék elhomályosításához.

Jóllehet e törekvésnek nem ezen a fórumon kellene megnyilvánulnia

Sűrű elnézést a nyers hangnemért, de nem kenyerem az álszentkedés.

Én abban látom a problémát, hogy mennyiségre törekszünk minőség helyett. Ezt az egész világra értem. Elvileg evolúciós jelenség (már aki elfogadja), hogy a szegényebb családokban több gyereket szülnek (hogy esély legyen a család génjeinek túlélésére), míg a gazdag családokban kevesebbet.

Akár valóban így van-e, akár nem, akár ennek valóban a génjeink-e okozói, vagy bármi más, én nem támogatom ezt a "nincsenek nagy elvárásaim, csak egy normális férfi/nő". Lehet, hogy valóban jó szülő válik az ilyenből, képes megfelelő hátteret (érzelmileg és családilag is, nem csak anyagilag!) biztosítani a gyereknek.Ha így van, tegye. De az, hogy egy random emberrel párosodnak, majd a természetesen zilált családi körülményekből ilyen meg olyan, lelkileg sérült emberek kerülnek ki, nem jó senkinek. Ennek okán a kedvencem, mikor önzéssel vádolják a gyereket nem vállaló embereket. Gondolom, számukra kevésbé önző egy sérült, rossz gyerekkorral rendelkező gyereket nevelni, és megszülni, hogy azzal a magányt elkerüljék, és a saját félelmeiket és problémáikat levezessék rajtuk/velük akarják elhessegetni. Ez nem így működik. A szülő, és minden felnőtt dolga, hogy képes legyen a problémáival megbirkózni. Nem szégyen a segítségkérés sem, de ez nem arról szól, hogy szülök egy gyereket, aki majd ellát engem, ha öreg leszek, meg segít, hogy ne legyek magányos, míg én a saját önzésem okán hoztam létre, úgy, hogy nem is voltam alkalmas a nevelésére. Ha valaki megfelelően önreflexív, megfelelő családi, érzelmi és anyagi háttérrel rendelkezik, vállaljon gyereket. Addig fontosabbnak tartom önmagunk nevelését.

Ezeket tartom égetően fontos kérdéseknek.

Alapvetően azért erőltetik, mert a mindenkori kormányok több adófizetőt akarnak, a szülők meg unokákat. Az emberek pedig jellemzően 'társadalmi programok' mentén gondolkodnak, és azt tekintik normának, hogy minden párnak gyereke legyen. Sőt, azt gondolják, hogy a génjeik terjesztése jó nekik, noha az csak a géneknek 'jó'.

Továbbá még mindig azt gondolják az emberek, hogy a mai világban is természetes, hogy az átlagembernek futja családalapításra, pedig a többség ma már csak eladósodás árán tudna családot alapítani (ház, kocsi, személyi kölcsön, stb.), pedig a milliós adósság eleve bizonytalanná teszi egy család jövőjét.

Arról nem is beszélve, hogy egy ökológiailag súlyosan túlterhelt, erőforrásait kimerítő és környezetét elszennyező (értsd: összeomlás felé tartó) világban és országban, ahol az optimista kilátás az, hogy a gyerek egyfajta 'neofeudális' világban nő föl, a realista kilátás pedig az, hogy egy Mad Max világban, magával a gyerekkel, és mások gyerekeivel volna kitolás (pl. annyival kevesebb víz jutna nekik).

Egyébként valóban vannak olyan párok, amelyik egyik fele sem akar (gyermekmentes/childfree). Aki nem akar, az valójában nem 'hátrányba' kerül a partnertalálás terén, ahogy a kutyásak vagy macskásak sem, hanem azokra kell fókuszálnia, akik hasonlóan állnak hozzá.