Mért száműzik az olyan embereket a baráti köreik egy része akkor amikor az illető személynek megromlik az egészségi állapota maradandóan?

Mivel két problémát is felvetsz,mindkettőre válaszolnék.

A baráti kör nem mindig tud mit kezdeni az új helyzettel,már a szófordulatokba is belepirulnak:"ugorjunk be ide!,lépjünk le!"A közeli barátok talán megmaradnak,de ott is fenyeget az eltávolodás veszélye,mert kevés a közös pont,amiről beszélni lehet.

Én kismamaként is érzékelem,mennyire elszigetelődtem a korábbi ismerőseimtől.Ők dolgoznak,én itthon vagyok.Nem ragozom.

A másik probléma a munkáltatók hozzáállása.Amíg nem kellően érdekeltek abban,hogy sérült embereket foglalkoztassanak,addig bizony egy jó munkabírású,terhelhető,továbbképezhető,minden tekintetben versenyképes dolgozót fognak alkalmazni.

Amíg ekkora a túlképzés bizonyos területeken,és a munkanélküliség,addig ezt minden további nélkül megtehetik.