Mi a véleményed a feminizmusról?

Azt hiszem félre értettél kedves kérdező.

Semmilyen sztereotípia nem él bennem a hagyományos családmodellről. Nálam pl. teljesen elfogadott a kölcsönös tiszteleten alapuló élettársi kapcsolat és a gyermektelenség is.

Nem hiszem, hogy feltétlenül szülni kéne ahhoz, hogy kiteljesedj, mint nő. Nekem sincs gyerekem, már nem is lesz és ha tudnád hányszor megkaptam emiatt...Csak az emberek egy részének a hozzáállására akartam rávilágítani.

Csak oda akartam kilukadni, hogy az ilyen nemleszekrabszolga tipusu nők gyerekei sokat fognak veszteni.

Igen a pasiknak többet elnéznek a nőknek többet kell bizonyítaniuk ugyanazon a téren, hogy ugyanazt az elismerést megkapják ez igaz. És úgy alapból többet elnéznek egy pasinak elég ha a félrelépést témakört nézzük. A pasi ettől tökös lesz a nő meg egy k...

Az meg természetes, hogy manapság, amikor a nő is dolgozik akkor meg kell, hogy osszák a házimunkát ezt én is így értettem.

Az meg, ha be akarsz állni a körbe bizonyíts hát nem teljesen így értettem, ahogy értelmezted. Az hogy egy nő nem lesz kevesebb csak mert nőnek születik az egyértelmű. Ezért kellett harcolnunk. Hogy ne legyünk másodrendűek. És itt be is kellett volna fejezni.

De egyesek tovább szaladtak, egyenlőbbek akartak lenni az egyenlőknél és leírták a női nemet rendesen.

Ma már ember-ember szinten nincs tisztelet nemhogy nő-férfi szinten.

Sok nő nem áll meg ott, hogy vagyok annyi, mint bárki más és nem vagyok kevesebb mert nő vagyok, egyesek többek akarnak lenni, önálóbbak stb., aztán meg panaszkodnak, hogy nem tisztelik, félnek tőlük a férfiak, ők sem tisztelik a férfiakat mert már annyira kemények, hogy már nem is nők elvesztették a női identitásukat, nem találják helyüket a világban, de belül társra vágynak, nők akarnak lenni. Az emancipált férfias nő és a hagyományos nő vív belül párharcot.

Egyszerűen nem tudjuk kezelni ezt az egészet és igazságtalanul bánunk egymással. A nő szidja a férfit a férfi szidja a nőt azért amiért, sok mindenért. Elsüketelnek egymás mellett.

Egyébként írd le nyugodtan mivel nem értesz egyet -nem vagyunk egyformák- értelmes eszmecserében benne vagyok, a konfliktus nem negatív dolog felszínre hozza a felek más nézeteit. Érdekes látni ki, hogy értelmezi a dolgokat.

A feminizmus kérdését érdemes feszegetni, elvégre társas lények vagyunk /én momentán egy magányos farkas:)de szeretem a jó társaságot/ és a párkapcsolatok és azok minősége fontos alapja a társadalomnak.

A mai világban sajnos egyre kevesebb az emberi érték, szörnyű, ahogy a gyerekekkel a gyerekes anyákkal bánnak pl. a munkáltatók. Ezen a téren van még mit kivívni.

Úgy gondolom a feminizmus kérdése még napjainkban is időszerű. l

Nem tudom, ki hogy van vele, azzal, amit kivívtunk élni kell nem pedig visszaélni. Nem?

Igen ez igaz, ha egy nő kidugja a fejét a sorból, vagy megmondja az igazat akkor igyekeznek visszanyomni, hogy mit okoskodik. Pláne ha az illető hölgy egy férfias szakmában dolgozik. Lehet, hogy egy nő nem megy el szenet lapátolni, vagy vonat vagonokat takarítani de lehet belőle mérnök és minden egyéb, amit eddig a férfiak csináltak.

Nem a határozott, talpraesett, aktív nőket értettem a férfias nők alatt mert ők korántsem férfiasak csak megvan a magukhoz való eszük.

A férfias alatt az olyan "senkire nincs szükségem", "majd én megmutatom", arrogáns, törtető, nagyhangú, néha alpári, a férfiakkal max haveri kapcsolatot kialakító nőkre gondoltam. Tudod van az a fajta, aki lenézi a pasikat és csak legyint mert szerinte a nők jobban csinálják. Ők azok, akik előtt sosem lehetsz eléggé férfi mert folyton dirigálnak még otthon is, irányítgatnak, uralkodnak. Az ilyen nem tud leereszteni, képtelen érzésekkel rendelkező nőként mutatkozni mert azt a gyengeség jelének tekinti és úgy érzi kiszolgáltatja magát. Pedig mélyen belül ő is nő hisz büszke rá, hogy a férfiak uralta társadalomban nőként mit ért el, csak nőnek nem tudja mutatni magát. Aztán telesírja a baráti társaságot, hogy nem talál egy belevaló pasit. Nem is fog mert alapból nem képes a sikerei mellett a nőiségét hangsúlyozni és megtartani és nem képes az amúgy hozzáillő pasikat sem egyenjogú, értelmes emberként kezelni. Az ilyet a pasik fiúsítják és nem tekintik nőnek és így a nőknek kijáró tiszteletet sem adják meg neki. A férfiak szempontjából van "ő", a haverunk és van a többi nő.

Az ilyen összezavart identitású nőkkel a férfiak sem tudnak mit kezdeni, mert megszokták, hogy mindent maga csinál még az is gondot okoz, hogy kinyissák-e előtte az ajtót vagy sem.

A probléma még tovább fokozódik ha az erős nő nem a saját egyéniséged hanem csak egy álca a kemény világgal szemben.

Kívülről oroszlán -és ehhez tartja magát mindenki- belül egy kismacska -amit nem ismernek mások.

És a nő csodálkozik, hogy nem nőként bánnak vele. Szó szerint megkapja az "egyenjogúságot". Saját magával van a legnagyobb baja nem is a világgal.

Egy normális feminista nem esik ebbe a hibába mert a nőiségét természetesnek veszi, elvárja, hogy nőként kezeljék ne valami fiúsított álférfiként, nem vesz fel álarcot, tisztában van a határaival, korlátaival de ugyanakkor azt is tudja mennyit ér és nem is habozik kimutatni és kiállni azért, hogy komolyan vegyék.

Én is feminista vagyok = Egyenlőnek tartom magam a férfitársaimmal. :)

Sokan még mindig azt gondolják, hogy ez egy olyan jelző, ami nőuralmat takar, pedig ez egyáltalán nem igaz.

Azt látom, hogy még kell kb. 200 év, mire tényleg egyenlőek lehetünk minden szinten a férfiakkal, mert gondoljunk csak bele: Svájcban például 1971-ben kaptak a nők szavazati jogot! Csak 41 éve!

Más helyeken is ez kb. 100 év...

De korábban patriarchális társadalmakban éltek az emberek (most is, csak most már rejtetten) és a nők alá voltak rendelve a férfiaknak. Ez volt évezredekig. Most eltelt pár évszázad, amikor változott a helyzet és a technikai fejlődésnek köszönhetően (is) rohamosan törtünk fel, mint a talajvíz a férfiakkal egy szintre.

De ez még nem elég. Szóval időnek kell eltelnie, hogy a fejekben is változás álljon be.

Amit szívből sajnálok, az az, amikor a nők helyezik saját magukat alárendelt szerepbe. És hallom a szörnyűséges véleményeiket, amikor gyakorlatilag kiküldik magukat a konyhába és sztereotip viselkedésmintákat vesznek fel, hogy a férfiaknak megfeleljenek, és ezért kapjanak egy fejsimit. Ilyen viselkedés mellett nem lehetünk egyenlőek.

Remélem ez változni fog és egyre több nő jön rá arra, hogy egyenlő a férfival.

Az egyik kedvenc ilyen totál magát alárendelő kifejezésem: "szeretnék felnézni a páromra"... Volt egy műsor a Négy szellem az mtv1-en és abban volt egy női pilóta, sajnos a nevére nem emlékszem és ő mondta ott azt, hogy neki attól férfi a férfi (párjaként kit fogadna el), aki okosabb, ügyesebb, jobb nála.

Szegény nő...Teljesen alárendelte magát a férfinak.

Miért nem lehet a páromra nézni szemmagasságban? Aki a partnerem? Áhh, kicsit eltértem a témától, bocsi. :)

Még valami:

Nagyon tetszett a válaszod arra, amit az egyik kommentelő írt és szerintem igen is lehet rá reagálni, sőt kellett is, mert baromi jó dolgokra hívtad fel a figyelmet.

Ez a "besegít" a másik: a nőtől elvárja a társadalom, hogy végezze a házimunkát, a férfinál ez kitüntetésszámba megy.

A 2. válaszoló vagyok:

Kedves Kérdező! Rendkívül hasznos gondolat volt feltenned ezt a kérdést. Nagyra értékelem a kommentjeidet, amelyek nő-férfi viszony, ill. a nőknek tulajdonított társadalmi szerep olyan - látszólag kisebb jelentőségű - vonzataira is kitérnek, mint az udvariassági gesztusok (amelyeket pontosan úgy tekintek, ahogyan te: kisebb-nagyobb mértékben zavarónak. Soha nem engedtem, hogy felsegítsék a kabátomat. A kísérő szöveg ez volt: "Köszönöm, értékelem a gesztust - de működik a két kezem és senkit nem kívánok ezzel fárasztani". Ezután derűs mosoly a meglepettnek. Soha nem lett konfliktusom belőle.)

Teljes szívvel osztom azt is, amit a veszély-helyzetekben megszokott gyakorlatról írsz: igen, az életerős nők és férfiak együtt mentsék a gyermekeket, sérülteket és időseket. Ez már önmagában is válasz annak, aki a hozzászólásában úgy vélekedett: a nők egyenjogúságot követelnek, de privilégiumokat is vindikálnak maguknak. Ez a közhely mérhetetlenül irritál. Nemhogy "privilégiumokat", de még egyenlő munkáért egyenlő bért sem várhat el a magyar nő (úgy értem: asszertivitás, küzdelem nélkül). Vagy ezek a kis, formális gesztusok (előre engedések, innen-onnan lesegítések) volnának "elvárt privilégiumok" számos férfi értelmezésében? Én azt hiszem, a többségünk nem tart igényt ezekre, hiszen csak a bántó kulturális/társadalmi sztereotípiát - a nő vélt "gyengeségét" - juttatják eszébe, és ettől..borsódzik a háta.

Igen jó tehát, hogy a diskurzust alakító kommentjeidnek hála, alkalom nyílt kitérni ezekre az - ördögi:DDD - részletekre.

Még egyet:

valaki azt írta (körülbelül): rendben, hogy egy nő szakmai vezető szerepben határozott, ugyanúgy megállja a helyét, mint férfi kollégája - de ezzel elnyomja a "nőiségét"..

Jó szándékú, kulturált vélemény volt, de írójában véletlenül sem tudatosodott, hogy "nőiség, nőiesség" címén - újfent és örök idők óta változatlanul - mit hiányol és mit kér számon: az alárendelődést/passzivitást/szendén mosolygó vélemény-mentességet/férfiseb-nyalogató empátiát/törékenységet/ijedtséget - egyszóval: visszakanyarodtunk az ominózuus fűtőberendezés:D (a kályha:-) ) közelébe.