Miért hanyagolja el valaki a barátait, ha párja lesz?

Nyilvánvaló, hogy ha egy barátom szerelmes lesz, akkor nem várom el tőle, hogy minden percét velünk töltse vagy olyan gyakorisággal keressen minket, mint addig, mert természetes dolog, hogy szeretne minél több időt a párjával tölteni - de miért esnek olyan gyakran túlzásba az emberek ezen a téren? Főleg, amikor nem szimpla haverokról van szó, hanem igazi, komoly barátokról?

A saját példám miatt merült fel bennem ez a kérdés, ugyanis nem egy esetben történt már meg a dolog. Rengeteg barátnőm kiesett a társaságból arra az időre, amikor épp az aktuális pasijával volt; eleinte még el-eljött velünk, aztán egyre ritkábban, míg tökre el nem tűnt, és örültünk, ha 2 hónapban egyszer eljött velünk valahova fél órára. Aztán ,mikor szakítottak, megint olyan volt, mint azelőtt...

Eddig még csak-csak elviseltem ezt a helyzetet, de most a legjobb barátnőmről van szó. Mióta két hónapja összejött egy sráccal, egy kevesebbet találkozunk. Azért érint különösen rosszul a dolog, mert bevallom, én őt szeretem a legjobban a világon, és míg eddig egy héten legalább 4 napot találkoztunk, mindennap többször beszéltünk, rengetegszer nálam aludt, most örülök, ha egy nap egyszer felhív, és ha kétszer összefutunk egy héten, számomra már csoda. A barátjával viszont majdnem mindennap találkozik.

De tényleg, én ezt egy bizonyos fokig teljesen megértem, de nem ennyire... egy hete terveztük, hogy ma medencézünk, de tegnap lemondta, mert tanulnia kell, amikor pár órája felhívtam, hogy csavarogjon velem meg egy másik barátnőmmel, azt mondta, tuti nem jön, mert tanul egész nap. Utána nem sokkal összefutottam az anyukájával, aki mesélte, hogy kint van nála a pasija...

Ez kicsit sok volt. Nagyon mély barátságunk van, én nem hiszem, hogy az elmúlt évek alatt akár egyszer is hazudtunk volna a másiknak. És most... megbántott. Ha azt mondja, hogy vele akar lenni, hát szomorúan, de tudomásul veszem, de hogy inkább valami kamuval lerázzon.. sose vártam volna tőle.

Szóval, nem tudom, hogy mit kezdjek ezzel a helyzettel. Mr célozgattam rá, hogy nem kellene azért magasról tennie rám, mert most van valakije. Amikor nekem volt, én valahogy különösen ügyeltem rá, hogy a barátaimra szánjak időt - persze, én nem igazán tartom a kapcsolatot a családommal, ezért számomra a baráti társaságom a família, na de mégis? Az embernek nem hiányoznak a barátai, mikor szerelmes? Nem jut az eszébe, hogy mások is szeretik őt a párján kívül?