Magyarország tényleg 50 évvel van lemaradva?

Szia!

Valójában,miben szenvedünk hiányt?

Nem mind rühellette sajnos.

"A kommunistánál kártékonyabb és veszélyesebb embertípust még nem produkált a történelem. Cinizmusuk, szemtelenségük, hataloméhségük, gátlástalanságuk, rombolási hajlamuk, kultúra- és szellemellenességük elképzelhetetlen minden más, normális, azaz nem kommunista ember számára. A kommunista nem ismeri a szégyent, az emberi méltóságot, és fogalma sincs arról, amit a keresztény etika így nevez: lelkiismeret. A kommunista eltorzult lélek! Egészséges szellemű európai ember nem lehet kommunista! Nincs olyan vastag bőrt igénylő hazugság, amit egy kommunista szemrebbenés nélkül ki ne mondana, ha azt a mozgalom érdeke vagy az elvtársak szermélyes boldogulása így kívánja."

50 évvel nem de 20 évvel igen a szomszéd Ausztriától.

Az ilyen úgy meg úgy lemaradt dologgal csak az a probléma, hogy nincs semmi mérhető dolog, ami alapján meghatározható volna. Ráadásul a társadalmi fejlődést fejlődésnek nevezni sem jó, mert nincs iránya. Két társadalmi rendszert csak összehasonlíthatunk, kimondhatjuk, hogy az egyik jobb vagy rosszabb valamiért, de kimondani, hogy az egyik fejletlenebb, csak önkényesen lehet.

Nálunk is (hivatalosan) demokrácia van, vallás és szólásszabadság, nem diszkriminálnak senkit a neme, színe vagy szexuális preferenciája miatt.

Műszakilag sem vagyunk lemaradva, elérhető minden itt is, ami nyugatabbra.

Tehát Magyarország nem lemaradva van, csak másképp fejlődött.

A 4-es válaszoló hozzászólásához kapcsolódva, amellyel teljes egészében egyetértek:

én úgy látom, Magyarország - egyes területek (pl. a vasúti közlekedés) kivételével a műszaki fejlettség európai átlagszinvonalához közel áll. Amiben (és itt hívatkozom az idézett válaszadóra) a lemaradás óriási, az az egyes ember és a társadalom tudatállapota. Az ún. "szocializmus" ugyanis - állandó prés alatt tartással, egzisztenciális fenyegetéssel, zsarolással - sikerrel:( teremtette meg az - önvédelemből - folytonos alakoskodásra, mimikrire kényszerülő, saját és mások jogaiért, érdekeiért soha ki nem álló...alattvalót.

Ez a (kényszerből) sunnyogó, mismásoló, "kiskapukon" besurranó, ügyeskedő, ezt-azt és itt-ott "csóró", lelki/szellemi toprongy "szocialista" emberfajta csöppent át hirtelen egy MÁS világba: a piacgazdaságba, ahol azt, aki gyengébb, nyiltan és cinikusan eltiporják. Egy olyan világba, ahol élet-halál kérdése volna TUDNI szolidárisnak lenni, kiállni egymásért, lokális, közös(ségi) érdekekért harcba is bocsátkozni - magyarán: munkahelyen és egyéb társadalmi tereken élni az ÉRDEKVÉDELEM legális eszközeivel. Az ex-"szocialista", megnyomorított lelkű ember képtelen erre. Erre, amit a történelem (egyik) "lánctalpasa", az orosz birodalom által meg nem tiport országok jobb sorsú lakói keményen és következetesen, kiharcolt jogként gyakorolnak (lásd: Olaszország, Franciaország, Spanyolország nagy szakszervezeti megmozdulásai). Ebben tehát pont azzal az 50 évvel vagyunk elmaradva, ami a "szocializmus"-nak mondott keserű bohóctréfa időtartama volt. Nagyon hamar fel kéne zárkózni, mert amiben ma élünk - az még keserűbb, már-már orwelli..bohóctréfa. (Sosem szerettem a bohócokat. Véletlen lenne ez???:D)

13:15-ös vagyok:

Kedves Kérdező! Ezt írtam én?! Honnan veszed ezt a tanulságot? Akkor mégegyszer: szó sincs "sebnyalogatásról" és tehetetlenségről. Egy önmagából megalázásokkal, nyomásgyakorlással kifordított, megbetegített közösségről beszéltem, amelynek meg kellene gyógyulnia, magára kellene találnia ahhoz, hogy bepótolja az önérdek-védelemben valóban tapasztalható lemaradását (ami egybként sem az ő hibája).