Ti hogy gondoljátok? Az emberiség butul?

Az ipari forradalom idején sorra jöttek az új találmányok, volt honnan hová fejlődni, ma már ez nem megy olyan könnyen, ritkán fejlesztenek ki nagy horderejű dolgokat komoly technikai háttér nélkül, azaz rengeteg pénz is kell, nem úgy mint akkor.

A közemberek amúgy szerintem is sokszor rettentő buták. Én Angliában élek, itt a fiataloknak szinte arról nincs fogalmuk hogy melyik bolygón élnek néha. Nemrég olvastam egy cikket amiben felmérték hogy ki mit gondol arról melyik étel honnan jön, és döbbenetes eredmény született. Sokak szerint a szalonna a szarvasmarhától, a tej a sertéstől, de nagy százalék nem tudta hogy a tojásnak bármi köze van a csirkéhez.

Itt egy másik döbbenetes cikk, ezt is érdemes átfutni:

[link]

Soha nem volt ilyen alacsony az analfabéták száma, soha nem volt ilyen szintű és ilyen széles oktatási rendszer, soha ennyi ember nem járt egyetemre. Elég nagy butaság azt állítani, hogy az emberek butulnak.

Hiányoznának a nagy találmányok? Ember, soha nem volt olyan a történelemben, hogy évenként lett volna nagyobb horderejű, mindent megváltoztató találmány. Egészen az ipari forradalomig szinte nem is volt nagyobb horderejű újítás. Aztán az ipari forradalom találmányainak nagy része nem is tudományos áttörésnek köszönhető, hanem egyszerű, de ügyes mesteremberek újításai a termelésben, vagy pedig már évszázadokkal azelőtt feltalált dolgokat fedeztek fel újra (gőzgép). Mi történt a mi korunkban? Az atom sokoldalú hasznosítása, a megújuló energiaforrások kiaknázása, az űrkutatás soha nem látott ütemben fejlődik, ma egy okostelefon számítási kapacitása több ezerszerese egy pár évtizedes számítógépnek, az egész lakott világot behálózza egy kommunikációs rendszer (internet). Mi kell neked még?

1. Az emberiség, meg annak a legtöbb alcsoportja is, az IQ-tesztet egyre ügyesebben oldja meg, ezért kell a tesztet újra és újra standardizálni. Nézz utána.

Ezt nem tekinteném a butulás jelének.

2. Minél mélyebben megismerjük a természetet, annál jobb képességek kellenek ahhoz, hogy valami drámaian újat tudjon valaki felismerni. Mert előtte meg kell érteni, amit az elődök már felismertek, anélkül nem megy.

3. A találmányok száma sem csökken. Egy _jó_ mérnöktől elvárás, hogy olyan találékony legyen, mint Edison. Csupáncsak egyre összetettebb dolgokat bütykölnek, amit egyre kevésbé lehet hátul a garázsban egyedül összebarkácsolni.

4. Ma úgy csodálkoznak néhányan a tömegek "butaságán", mintha ez nem lett volna a történelem nagy része során evidencia.

5. A zsenik számának esetleges csökkenése sem mondana sokat az átlag butulásáról vagy nem butulásáról: simán jelenthetné a szórás csökkenését (átlagosodást).

Ja, és mit értesz az alatt, hogy a mai találmányok CSAK a régebbiekre építkeznek? A kereket nem lehet még egyszer feltalálni, viszont valóban fel lehetett használni a szekérhez meg az autóhoz is. Szerinted melyik az esélyesebb: hogy egy játszadozó főemlős játékból feltalálja a kereket, vagy az, hogy egy kerékkel játszadozó főemlős egyszercsak szekeret épít belőle? Hmm? Épp hogy a továbbfejlesztéshez szükséges vagy több intelligencia, vagy több háttérismeret (ez utóbbi miatt van, hogy nagyon sok felfedezés és találmány párhuzamosan több ember fejében is megszületett, amikor a többi, témába vágó területen az ismeretek elérték azt a kritikus szintet, ami egyáltalán _lehetségessé teszi_ az adott találmányt vagy felfedezést), vagy esetleg mindkettő.

Nekem úgy tűnik, hogy nem csak, hogy sötéten látod a világot, hanem, hogy szándékosan annak akarod látni valamiért. Ez abból is látszik, hogy milyen "érveket" hoztál fel, és abból is, hogy milyeneket nem (van pedig egy, ami melletted szól, de most én adjam alád a lovat...? Ha valóban töprengtél volna valaha azon, hogy VAJON okosodunk-e, vagy butulunk, vagy netán mindkettő avagy egyiksem, és főleg mi várható a jövőben ezzel kapcsolatban, ha valaha nyitott kérdésként gondolkodtál volna ezen, és nem csak indokot keresnél, hogy megvethesd a "renszert", vagy a "prolikat", vagy a "világot", vagy mit tudom én, mit, akkor rájöttél volna magadtól is. Próbáld csak ki.).

Az külön vicces, hogy azt állítod, tájékozott vagy szabadalom-ügyben, mert olvasol szaklapokat. Öööö, hány féle "szak" van, és te hányat követsz, hányhoz értesz? Az eukleidészi geometriában ritkábban alkotnak eget-földet rengető újítást, mint mondjuk a hálózatelméletekben, és az anatómiától sem várható már túl sok áttörés a neurobiológiához és a kognitív idegtudományokhoz viszonyítva.

De persze szíved joga a borongás és huhogás, ha nem árt az egészségednek, akkor lelked rajta :).

Kérdező. Jól gondolod, sajnos elbutulunk, persze a média azt mondja, hogy fejlődünk. Erre inkább az a éppkézláb magyarázat:

A technika fejlődik, az ember elbutul.

Teljesen egyetértek. Egyre gyarlóbbak vagyunk, egyre függetlenebbek...de ezt össze lehetne nagyon sokmindennel vetni, mert szörnyű, de igaz.

Ha esetleg felkeltettem érdeklődésedet írj. Jó lenne egy új baráti kört (persze ha létezhet még olyan) kialakítani.

azt is számításba kell venni, hogy most 65 év után elvileg 5 milliárd emberrel növekedett az emberiség létszáma.

és valószínűleg ez nem csak elbutulás, hanem elbutítás, és melyik korhoz képest buta az ember?

ha természet ismeretét vesszük akkor már pár száz éve butul az emberiség, és a 21. század már elég "fejlett" ahhoz, hogy el is feledkezzen róla, egyáltalán megismerje.

mert az én ( és még sokak) álláspontom az, hogy a tudás, nem a ma technológia kitűnő használatát hanem a technológia nélkül való sikeres létezést jelenti.

bár ez inkább találékonyság és személyiség függő, manapság viszont egyre kevesebb ember képes ,,józan paraszti ésszel" gondolkozni

ez a jövő

Itt a tudományos válasz

Egyre butul az emberiség 121113

 MTI

2012. november 13., kedd 19:29 |

Lassan, de biztosan romlanak az emberiség intellektuális és érzelmi képességei - állítja a Stanford Egyetem egy kutatója, aki provokatív elméletét a Trends in Genetics című folyóiratban tette közzé.

Az emberi intelligenciát és viselkedést rengeteg gén optimális működése és kölcsönhatása határozza meg, a hálózat fenntartása óriási evolúciós nyomást jelent. Gerald Crabtree, a Stanford Egyetem kutatója tanulmányában arra mutat rá, hogy ez a bonyolult génhálózat különösen hajlamos a mutációkra, viszont modern társadalmunkban nem működik a természetes kiválasztódás.

Intellektuális képességeink és az intelligenciát meghatározó sok ezer gén optimalizálása nagy valószínűséggel a korai modern ember kevéssé verbális, szétszórt csoportjainál fejlődött ki, mielőtt elődeink kirajzottak volna Afrikából. Ebben a környezetben ugyanis az intelligencia döntő volt a túlélés szempontjából, vagyis igen erőteljes evolúciós nyomás határozta meg az értelmi képességeket befolyásoló géneket. Vélhetően ekkor érte el csúcspontját az emberi intelligencia. A kutató szerint ettől a ponttól viszont megkezdődött a hanyatlás. A földművelés kifejlődésével, majd az urbanizációval egyre kevésbé érvényesült a természetes kiválasztódás, az intellektust gyengítő mutációk kiszűrése.

Gerald Crabtree abból kiindulva, hogy értelmi képességeinket 2000-5000 gén határozhatja meg, valamint figyelembe véve, hogy milyen gyakorisággal jelennek meg az emberi genomban betegségeket hordozó mutációk, kiszámította, hogy háromezer év múlva, vagyis 120 nemzedéken belül mindenki legalább két olyan mutációval rendelkezik, amely károsan befolyásolja értelmi vagy érzelmi stabilitásunkat. Mi több, a legújabb idegtudományi eredmények azt mutatják, hogy az agyi funkciókat meghatározó gének különösen hajlamosak a mutálódásra. A Stanford kutatója szerint a kisebb kiválasztódási nyomás és a nagy számú enyhe mutációt hordozó gén aláássa értelmi és érzelmi képességeinket.

Egyelőre nem kell azonban nagyon aggódni, a folyamat ugyanis meglehetősen lassú, a tudomány gyors fejlődése pedig minden bizonnyal megoldást kínál majd a problémára. "Ismerjük majd az intellektuális képességeinket befolyásoló sok millió génmutáció mindegyikét, ahogy azt is, hogy milyen kölcsönhatásban vannak egymással és ki tudjuk korrigálni az összes meghibásodást. Ennél fogva többé nem lesz szükség a természetes kiválasztódás brutális mechanizmusára" - vélekedik Gerald Crabtree.

________________________________________

Ezzel a cikkel kapcsolatban, amit az index-től idéztem, nekem csak ennyi megjegyzésem ill. kérdésem van:

Nagy kérdések:

- Ha ismerjük majd az intellektuális képességeinket befolyásoló sok millió génmutáció mindegyikét, és azt is, hogy milyen kölcsönhatásban vannak egymással és ennek ismeretében majd ki tudjuk korrigálni az összes meghibásodást, akkor az már emberi agy abszolút befolyásolása lesz. Ha az emberi agyat ilyen mértékben befolyásolni lehet majd, az mit vetít előre az emberi faj társadalmi, kulturális jövője szempontjából? Ki akadályozza meg – mert törekvés minden bizonnyal lesz – a szelektálást, bizonyos fajták, rétegek előnyben részesítését, míg másokat a dolgozók tömegébe illeszkedő intelligenciára való programozását? És nem csak az intelligencia, hanem az érzelmek megélésének lehetősége, vagy annak elszegényítése, elsekélyesítése, hogy ne legyen hiányérzet ami megakadályozná a munkavégzést.

- Mindenekelőtt az is nagy kérdés, hogy amíg az emberi faj a fejlődés folyamán veszített az intellektusából, mert kevésbé volt kényszerítve a megélhetési harcra – ami nem igaz, hisz, ha nem is testi erővel, de szellemi képességekkel folyton küzdeni kellett és kell a megélhetésért – akkor a többi állat fejlődésében ezt hogyan lehet értelmezni? Egyáltalán pl. más majmok az evolúció folyamán mennyiben fejlődtek, mennyiben mutálódtak, az mire volt kihatással, ha volt egyáltalán mutálódás? Miért nem emelkedett ki, vált le több az emberen kívül, s miért nem láthatók ma is ámenetek, köztes állapotok?

Egyáltalán, miért nem léteznek köztes állapotú fajták sem az állatvilágban, sem a növényvilágban?

Az evolúciós nyomás folyamatos, ha van evolúció. Vagyis van mutálódás. Ami ugye nem egy adott időszak jelensége, hanem folyamatos.

Ha az evolúciós nyomást egy adott időszakra értik, mi indokolja? És ugyanez az elmélet hogy számol el magával a mutációval,ha az nem folyamatos? ( Elemi példa a emberi növekedés folyamata, ahol különösen szembetűnik a nemi jelleg kialakulásán túl a hang mutálódása, s ez példa a folyamatos mutációra. –(Vagy csak az egyedfejlődésen belül létezhet mutálódás?) Hogy lehet ezzel ellentétes álláspont?

- Értelmi és érzelmi képességeinket 120 nemzedék, azaz kb. 3,5 - 4 ezer év alatt minimum 2 gén mutációja jelentősen gyengíteni fogja. Ezt valamiből következtetik. Miből és milyen módszerrel juthattak erre az álláspontra?