Sorsdöntő pillanatok?!

Elvesztettem azt az embert, akit a legjobban szerettem.

"Cserébe" megláttam, hogy milyen vagyok valójában, és nem tetszett amit láttam, úgyhogy változtattam.

Nekem eddig szerencsére pozitiv sorsdöntő eseményeim voltak. Az első, amikor meglett a saját kis lakásom Budapesten, amire sokat gyüjtögettem és persze szülők is segítettek egy kicsit, meg hitelt is kellett felvenni. De pont ma 5 éve, hogy megvan. Nekem azért volt sorsdöntő, mert előtte vidékről jártam fel minden nap dolgozni, rossz körülmények között lehetett kijutni a vonathoz, 3 km biciklizés minden reggel, ha esett, ha fújt, ha -20 fok volt, akkor is, nem volt más lehetőség. Hajnali 4-kor kellett kelni azért, hogy bejussak negyed 8-ra, a munkaidő kezdetére. Mindezt évekig. Amikor pedig meglett az álomlakásom (25 m2-es), többé megszüntek ezek a dolgok és élveztem azt a csodálatos kényelmet, hogy háromnegyed 6-kor kelek és felülök a villamosra, amivel 20 perc alatt a munkahelyemen vagyok. Számomra ez az érzés megfizethetetlen a mai napig!

A második pedig, amikor megtaláltam életem párját hosszú egyedüllét után, már azt hittem, nekem nem jár boldogság és 3 és fél éve megtaláltam az a férfit, akivel minden gondolatunk egy! 2 hét múlva esküvő! :)

Mikor felvettem az iszlámot.

Az életemet mentette meg.

Húúúú az utolsó sztorira de kiváncsi lennék! Én vagyok az "utazós" válaszadó. Én iszlám országba utaztam, ez volt a sorsdöntő:-)

Bár én nem vettem fel, megrögzött ateista vagyok, ám ott majdnem sikerült megyőzni, hogy higgyek:-)