Én születtem rossz helyre vagy tényleg ennyire rossz természetűek az idősek?

Ne értsetek félre, nem akarok sztereotípiákat felállítani, csak nem értem meg őket. Sok idős ember békében, nyugalomban szeretnek élni...ezt meg is értem, hiszen egész életükben dolgoztak, főleg hogy a 70es-80as korosztály élt a második világháborúban is, ami nem lehetett könnyű időszak. Megértem hogy számukra már lelassult az élet, egyrészt nincsenek hozzászokva a mai rohanó világhoz, másrészt már mind fizikailag-mind szellemileg nem bírnak annyit mint régen. De az hogy szinte semmilyen változást nem bírnak elviselni , hajtogatják a "jobb volt nekünk nélküle" mondatokat, minden újdonságra fintorognak, és még hagyján hogy ők nem akarnak változni, de a környezetükben lévő változást sem bírják elviselni... ez még nekem is sok. Persze elismerem hogy vannak olyan dolgok, sőt sok olyan dolog van, ami régen jobb volt(pl: bűnözés, szexualitás, erkölcs, média, ételmindőség),de van olyan, hogy nincs normális érvük egyes dolgokra, csak megmakacsolják magukat és nem engednek a negyvennyolcból.

Hadd hozzam fel a saját példámat. Én elég érdekes körülmények között élek. Anyukám 50 körüli, apukám 70, a nagymamám(apa anyósa) 72. apukámmal nagyon nehezen jövök ki. akkor kezdődött amikor kamaszodni kezdtem (11 évesen kb). Apukám már nyugdíjas volt és eljárt ebédért a közeli koleszba. 5-10 percre lakott a kolesztól, de nemvolt hajlandó egyedül hagyni otthon mert hátha felmászom az erkélyre, vagy játszom a késsel, vagy elrabolnak vagy vmi. Csak anya tudta rávenni hogy menjen egyedül, nem lesz semmi bajom, de annyira rámijesztett a rablós dologgal, hogy magam mellett tartottam egy nagykést és üzeneteket hagytam a lakásban a betörőnek. :S A következő mérföldkő 13 éves koromban kezdődött amikor elkezdtem sminkelni tanulni, ruhákat vásárolni(nem kell nagy dologra gondolni csak havonta egyszer vettem a kínaiban egy felsőt), meg néha ha az egyik barátnőmmel mentünk moziba bementünk a helyi bizsuboltba és ott is vettem egy nyakláncot kb 1000-2000 forintért. Amikor apa meglátott hogy éppen sminkeltem elkezdett üvöltözni hogy ne sminkeljem magamat mert hülyeség. A barátnőmre ( a bizsuboltos vásárlósra) azt mondta hogy vásárlásmániás(???). Ő vitt minket moziba, de mozi után ha be akartunk menni egy ruha- vagy bizsuboltba 1 perc után üvöltözött hogy menjünk már.Otthon is sokat vitáztunk és hogy ha volt valami baja kijátszotta a "szédülök", "bánni fogod ezt ha már megdöglöttem" kártyákat. A 13. szülinapomra kértem egy tv-t , anya igent mondott apum meg fintorgott hogy minek, hiszen van már tévénk.Végülis megkaptam. 14 évesen hajvasalót kértem, megígérte hogy megkapom (foggalma nem volt róla mi az), de amint megtudta hogy mit akarok, már megint fintorgott hogy minek nekem olyan. még abban az évben vettem magamnak egy új táskát (3000 ftért) arra is csak annyit mondott hogy mit szórom a pénzt meg nekem már vannak táskáim( amiket mellesleg 5 évesen választottam). Kértem egy új kulcstartót, megint "minek, hiszen neki van sok régi kulcstartója válasszak azok közül egyet." Elmentem fodrászhoz ( kb másfél éve nem voltam fodrásznál) arra is azt mondta hogy nem ,mert drága. Egyszer kávéztam a nagynénémmel, erre leszidott mindkettőnket hogy egy gyerek nem kávézhat. Télre új kabátot akartam, erre előhalászott egy régi kabátot, ami kb 10 évesen volt rajtam utoljára mondván "nincs semmi baja" 15 évesen elkezdtem diétázni ( nem porokkal koplalással, hanem életmódváltással egészséges ételekkel, mozgással) nem győzte hangsúlyozni hogy minek, hiszen egy gyereknek kell az édesség. Jártam kondiba, gyalog mentem mindenhová, üvöltözött hogy nem vagyok normális hogy ennyit mozgok( hozzáteszem , ő mindenhova autóval és busszal jár, márha kimozdul otthonról). Nem akartam este nyolckor túróstésztát meg nehéz ételeket enni, hatkor vacsoráztam viszonylag lightos kajákat( teljes kiőrlésű kenyérből szendvics, saláta, joghurt) megint "hülye vagyok". Aztán hajtogatta hogy az embernek szüksége van tésztára is, én mondhattam neki hogy nincs, hiszen helyette van rizs, meg köles, meg kenyér, ami szintén gabona, de nem.."a tészta kell". "Hülye vagyok" mert nem eszem meg az S-budgetes kenőmájast, amiben kb háromszor annyi a káros anyag mint a tápanyag, de nem a "máj egészséges, tehát a májkrém is ". 15 évesen néztem egy 12 karikás filmet apa erre mondta h ne nézzem , mert szerelmeskedés van benne (aha, csókolózva bedőltek az ágyba)

Elkezdtem pároltzöldségeket enni köretként, apám erre "a zöldség nem köret..csak a tészta, a rizs , a krumpli". Pedig szereti a brokkolit a kelbimbót,de neki az nem köret. Fél év után, 3-4 étterem étlapjának bemutatásának eredményeképpen elhitte hogy az is köret.

16 évesen lett az első pasim, akivel kedves és barátságos volt. Gondolom azért mert azt hitte , hogy a járás abból áll hogy egymás kezét fogjuk, és megyünk erre-arra...egyszer megkérdezte hogy mi számítógépezni megyünk-e be a szobámba...:D

ugyanabban az évben néztem egy 80as romantikus filmet, a pár csókolózva ment be a hálóba erre azt mondta hogy nem kéne szexfilmet néznem ennyi idősen.

Tavaly nyáron anyával a tatarozás mellett döntöttünk, tapétázás, 1-2 bútor, régi nem használt könyvek kiselejtezése, apukám a háta közepére se kívánta az egészet, egész nyáron azt hallgattam hogy ő azokat a könyveket egy életen keresztül gyűjtötte...de most minek nekünk egy 30 éves atlasz vagy a rejtő jenő ugyanazon könyvének 2. változata??? megjegyzem a nappali és a szobám 20 éve nem lett kitapétázva.

A nagymamám csak annyiban zavar, hogy amikor elkezdtem diétázni mindig mondta hogy ezt ő nem bírná meg 120 kilósan se tudna lemondani az édességről meg a kedvenceiről (nem voltam 120 kilós, megjegyzem, kb 10 kiló felesleg volt rajtam). Meg állandóan kínálgatott hogy egyek már egy szelet sütit, vagy csokit, vagy valami édességet. Egyszer kibukott mondván "én nem eszek nála semmit sem és elege van már". Nyáron mindig megtámadtam a kertjét gyümölcs után kutatva, gyümölcsöt zöldséget mindig elfogadtam és jó étvággyal meg is ettem, a húslevese is finom, csak éppen a lisztes, cukros ételeket kerültem. De a csokival még mindig próbálkozik szinte belekönyörgi a számba...:S

most 17 éves vagyok, azt hittem ha idősebb leszek talán megértem..de nem értem meg..valaki segítsen!