Mit tegyek? Beszéljek vele? Mi lesz, ha nem akar semmit?

A múlt hétvégén osztálykiránduláson voltunk egy vidéki nyaralóba,valami tó mellett.Van az osztályba egy srác,akivel 12 éve ismerjük egymást és még a gimiben is osztálytársak leszünk(ugyanarra a tagozatra vettek fel minket).A gond az,hogy óvoda óta szerelmes vagyok belé,de ő a város legmenőbbjei közé tartozik,mindig szebbnél szebb barátnői vannak,engem pedig csak egy osztálytársnak

tekint,aki odaadja neki a házijait és segít neki a dogákban.

Az odaúton összejött a suli egyik ribijével(vagyis csak annyit láttam,amikor hátranéztem,hogy ott nyalják-falják egymást az ülésen,utána egész este el nem engedték egymás kezét meg a másikra voltak tapadva...).Az sosem zavart,amikor más sulikból voltak barátnői,mert nem láttam,amikor velük csókolózott vagy tapizta őket vagy sugdolóztak.De ez szörnyű volt,mert láttam/hallottam

mindent.

Lett egy kis balhé már az első este,ezért az ofő már hajnali 2kor elzavart mindenkit a szobájába és lekapcsolta mindenhol a világítást.Én rosszul lettem,ezért kimentem az udvarra sétálni,mert kicsit sok volt,hogy egész álló nap nézhettem,ahogy a srác,akibe szerelmes vagyok több,mint 10 éve,smárol az egyik osztálytársammal és úgy éreztem,hogy elhányom magam.

Volt egy pad a tó mellett és oda ültem,mert féltem,hogy az osztályfőnök vagy valamelyik szülő meglát,de a tavat eltakarták a fák.

Majd' megfagytam,mert csak egy hosszú póló és egy franciabugyi volt rajtam,mert a legjobb barátnőm leöntötte a pizsamámat valami löttyel.A srác is odaült,de nem tudom,hogy miért.Kérdeztem,hogy miért jött ki és csak annyit mondott,hogy a haverjai kezdenek a padlón lenni és már nem bírja a sok hülyeséget.

Egy ideig csak ültem mellette csendben és azért imádkoztam magamban,hogy ne bőgjem el magam és ne remegjenek a végtagjaim.

Mivel a lábaim elég rendesen remegtek és libabőrös lettem a parfümjétől(+ a hidegtől is),ezért odaadta a pulcsiját,hogy ne fázzak annyira.Megkérdezte,hogy miért van rossz kedvem,de csak azt mondtam,hogy nincs rossz kedvem,mert nem tudtam volna vele megbeszélni.Utána elkezdtünk beszélgetni,én meséltem neki pár dolgot az életemről és ő is beszélt a sajátjáról.Nagy nehezen rákérdeztem arra,hogy mi van közte és az osztálytársunk között(akivel smárolt) és mondta,hogy igazából semmi,csak fogadott a 4 legjobb barátjával,hogy egy hét alatt

hány lánnyal tud csókolózni és a csajt azóta nem tudja levakarni magáról,amióta megcsókolta a buszon.Itt megkönnyebbültem,mert annak ellenére,hogy rengeteg lánnyal csókolózhatott a héten,egyikkel sem jött össze,főleg nem az osztálytársunkkal.

Utána még beszélgettünk,de én elfáradtam már és mondtam,hogy talán visszamehetnénk.Mondta,hogy maradjunk még,mert a csaj tuti észrevenné és nem hagyná békén vagy a haverjaitól megfájdulna a feje.Szóval maradtunk,viszont én oda feküdtem az ölébe,mert már nagyon álmos voltam.Elkezdett játszani a hajammal és láttam,ahogy stírölte a lábaimat.Hajnali 4-5ig beszélgettünk mindenről,elmondta a szüleit nem is érdekli,hogy mi van vele,csak az számít nekik,hogy ne balhézzon,meg hogy elege van abból,hogy a szülei megtervezik az életét és hogy direkt rosszul írta meg a felvételit,hogy ne

vegyék fel abba a gimibe,ahová a szülei akarták,hogy menjen(az a megye legerősebb sulija),de az anyja elintézte,hogy felvegyék és elmondta,hogy még sosem beszélt senkivel olyan őszintén,mint velem.Meg bealudtam 10 percre és mondta,hogy édesen alszom és utólag kiderült,hogy le is fotózott közben.

Utána visszamentünk a szobáinkba,de nem sikerült elaludnom,mert folyton csak a szemeire gondoltam meg rajtam maradt a pulcsija és azt szagolgattam.A reggelinél viszont teljesen más volt,mint hajnalban...Alig szólt hozzám,csak a haverjaival röhögött mindenen,neteztek a telefonjukon és utána bevonultak a szobájukba,mert nekik alvásra volt szükségük.

Délután elmentünk a "belvárosba" sétálni meg nézelődni(alig volt normális hely),ott viszont már normálisabb volt.Én leszakadtam egy kicsit a csoporttól,mert az éjszakai nem alvás miatt hánynom kellett,szédültem és minden bajom volt.Akkor odajött hozzám és meghívott fagyizni és egy cappuchinora,amikor volt "szabad programunk".Tök jól megvoltunk,beszélgettünk,de ahogy megjelentek

a barátai,azonnal megváltozott...vagyis olyan más lett.

A második éjszaka a srác átjött a mi szobánkba(de csak ő,a haverjai maradtak a szobájukba) és odafeküdt mellém.Beszélgettünk egy kicsit,utána elaludtunk.Másnap az egyik haverja hangosan beüvöltötte a reggelinél,hogy "Na,azért sikerült akciózni éjszaka?!" és ezt meghallotta az a csaj is,akivel még az út elején csókolózott.Reggeli után odajött hozzám,hogy haverkodjak csak a sráccal,

ha én is egy strigula akarok lenni.Nem tudom,hogy ezt miért mondta,lehet,hogy féltékenységből vagy talán igaza van...

A buszon a srác és a barátai beültek hátra és addig nem is beszéltünk,amíg haza nem értünk.Csak egy sms-t kaptam tőle még az úton,hogy jól vagyok-e meg hogy nincs-e kedvem hátra menni hozzájuk.Gondolkoztam rajta,hogy odamegyek,mert volt még egy hely,de láttam,hogy milyen jól

érzik magukat és úgy éreztem,hogy egyedüli lányként ott nem hiszem,hogy hozzá tudnék szólni a beszélgetéseikhez.

A kirándulás óta úgy érzem,hogy még jobban belé szerettem,ha ez lehetséges.Minden percemet vele akarom tölteni,féltékenység tör rám,ha beszél egy lánnyal,tudni akarom,hogy mit csinál délutánonként,stb.

Eddig úgy voltam vele,hogy ő elérhetetlen számomra,alig beszéltünk,de most...Mintha közelebb kerültünk volna egymáshoz és emiatt úgy érzem,hogy van esélyem nála és néha azt is bebeszélem magamnak,hogy tetszem neki.

Egész héten ezen rágódtam,semmi másra nem tudtam gondolni.

Ma felhívott,hogy úgy volt,hogy a barátaival megy moziba,de ők lemondták és talán elmehetnék holnap vele mozizni.Mondtam,hogy oké,persze.De csak azért hívott,mert a többiek lemondták,egyedül meg nem akart elmenni.Szóval lehet,hogy egy B. terv leszek neki mindig...

Arra gondoltam,hogy megbeszéltük,hogy a jövőheti bankettunk után beülünk valahová és hogy akkor talán elmondhatnám neki,hogy mit is érzek.

Már 2 hete nincs új barátnője és nem is hallottam,hogy alakulna neki valami.

Csak olyan mások vagyunk...Őt mindenki ismeri,engem alig páran.Ő nagyon gazdag családból származik,az én családom tök átlagos.Ő imád bulizni,én inkább otthon ülök.Ő füvezik és a bulik alkalmával elég sokat szokott inni,én az energiaitalt se bírom.

Jó,persze,hogy megváltoznék,ha úgy adódna,de félek...

Ráadásul a ballagás utáni napon elutazik Angliába,mert az apukája ott lakik és ott lesz hetekig,utána pedig az anyukájával megy nyaralni.Meg attól is félek,hogy kihasználna,mert tudom,hogy már lefeküdt néhány barátnőjével,de én nem akarom vele már 1 hét után...

Szerintetek próbáljak meg vele beszélni?

De mégis hogy kezdjek hozzá?Oké,hogy fejben lejátszom,de tuti,hogy élőben nem jutna eszembe semmi,és csak beszélnék

össze-vissza.

Ha kiderül,hogy nem akar tőlem semmit,akkor mit tegyek?Még 4 évig osztálytársak leszünk,szóval levegőnek csak nem nézhetem...meg nem is tudnám.

Szerintetek érezhet irántam többet,mint sima barátság?

Köszönöm a segítségeteket előre !

L/14