Különc ember abból lesz, aki nem fogadja el önmagát?

Én ezzel egyáltalán nem értek egyet.

Én pl. nagyon is elfogadom magam, mégis mindenhol (a munkámban, a rokonok között stb.) különcnek számítok.

Hiába nem csinálok belőle nagy ügyet, mert nekem így természetes, számukra ez túl sok ahhoz, hogy megbarátkozzanak vele. Tényleg így van, nekem bizonyos dolgok már fel sem tűnnek és én teljesen jól érzem magam, sokszor mégis megrökönyödnek még azok is, akik évek óta ismernek.

Én inkább az ellenkezőjét gondolom annak, amit te gondolsz, tapasztalataim szerint is így van.

Ismerek néhány különc embert és szerintem nekik szinte semmi problémájuk nincs önmagukkal. Ők szeretik azt, amilyenek, nekik ez a természetes állapot.

Szerintem a különc emberek elfogadják, sőt jól érzik magukat a bőrükben, csak épp a társadalom néz rájuk furcsa szemmel, mert "nem illenek a többi közé".

Én speciel mindig is utáltam a nagy szürke átlag lenni. Rendben vagyok magammal és szeretek különcnek lenni. Amíg meg vannak a barátaim, addig nem érdekel, hogy a társadalom mit gondol.

Pl. férfi létemre romantikus vagyok, nem érdekel a foci, nem nézem a TV-ben a sok agyzsibbasztó maszlagot, amit "mindenki" néz, távol tartom magam a facebooktól, olyan zenét hallgatok (jazz), amit a korosztályom többnyire nem szokott, stb... én így érzem jól magam.